Budi-biznisz: fizessen a mosdó használatáért, aki nem fogyaszt?
Budi-blokk és pisi-illeték. Viccesek, de valahol mégsem, ha nekünk kell állni a végén a cechet. Víz- és szennyvízdíj, WC-papír, szappan, kéztörlő, a koronavírus miatt pedig plusz fertőtlenítés. Tegyük fizetőssé a mosdóhasználatot a nem fogyasztó “betérőknek”? Vagy csak a vendégeink használhassák a mellékhelyiséget?
Egy kedves olvasónk felvetése sokunkat érint: hogyan lehet fizetőssé tenni az illemhelyet? Mit csináljunk, hogy a járókelők, bámészkodók ne pont nálunk kapjanak kedvet úgymond mindenhez? Amikor a kedves, utcáról betérő bácsihoz már mentőt akarunk hívni, mert azt hisszük, hogy rosszul van, hiszen 1 órája magára zárta az ajtót. Közben meg a születésnapot ünneplő vendégeink is elmennének már egy kis megkönnyebbülésre.
Sőt, ha ez nem lenne elég, van egy remek kormányrendeletünk is a témában, amely szerint ha a vendéglátóhelyen vannak ülőhelyek is, akkor 10 főig egy mosdó kell. Felette már külön kell gondolni a fiúkra és a lányokra is. Ha talponállónk van, akkor nem kötelező a mellékhelyiség.
(253/1997. Kormányrendelet)
Milyen lehetőségeink vannak, ha nem akarunk WC-s nénit?
Nyilván mi is, mint mindenki törekszünk a költségek csökkentésére. Emiatt plusz alkalmazottat felvenni eléggé ráfizetéses móka. A benzinkutak által használt kulcsos módszer már olcsóbb lehet és talán a legegyszerűbb megoldás is: ilyenkor a kulcsot a pincértől, pultostól kérik el a vendégek, majd használat után visszaadják. Persze itt sem tudjuk száz százalékig kiszűrni a nem fogyasztó pisilőket, de lényegesen lehet csökkenteni a WC-látogatók számát. Viszont a vendégeknek kellemetlen kulcsot kéregetni, a felszolgálónak meg plusz kör.
Az automata rendszerek már sokkal jobbak, de azok bizony zsebbenyúlósak. – Egy étteremnél minimum egy beléptető kapu kell a mosdóhoz, amin ugye ki- és bejárnak a vendégek – kezdi biztonsági szakértőnk. – Akkor hogy lehet menni pisilni? Belépőkártyával, amiből például vásárolunk 100 darabot, és ezt a nálunk leülő vendégek megkapják az étlappal együtt a pincérünktől – teszi hozzá. Majd fizetéskor visszaadják. A fogyasztást igazoló blokk nem jó megoldás, hiszen azt az ebéd végén kapja csak meg a vendég, márpedig lehet, hogy előtte is szeretne kezet mosni.
– Szükség van egy terminálra, szoftverre – ehhez licenc kell – és forgóvillára is, ezen áthatolva lehetne megközelíteni a kétbetűs kitérőt – magyarázza. Plusz ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a rendszer kiépítése után lesznek fenntartási költségek. – Szerintem alaphangon körülbelül 2 millió forint a kezdet. Például el kell keríteni az adott részt, s a kordonhoz szükséges rozsdamentes vas is nagyon drága – mondta. – Azt se felejtsük el, hogy például tűz esetén előírás, hogy “leessenek a villák”, hogy a mosdóban lévők ne szoruljanak be, ki tudjanak menekülni. Ehhez egy elég komoly tűzjelző berendezésre van szükség.
Ebben az esetben teljesen kiiktatjuk a mosdóba betérő látogatókat, hiszen fennakadnak a rostán, vagyis a villán. – Pénzbedobós rendszerben ők is bejöhetnek, ebben gondolkodva pár százezerrel kevesebb fizetnivaló lehet a vége, de a forgóvilla darabja ott is 1 millió körüli összeg – mondta. Ennek hátránya, hogy nem tudjuk elkülöníteni a fogyasztó vendégeket a nem fogyasztó járókelőktől. Ha pedig olyan rendszert szeretnénk kiépíteni, ahol a vendégeink kártyával, a nem fogyasztók pedig egy százassal használhatják a mosdót, az 2,5 millió forint körüli összeg lesz.
Az igazság mindig félúton van
Ha a fizetős WC-használat mellett döntünk, vegyük számításba azt is, hogy a bevételeiből valószínűleg nem fogunk világkörüli utazásra menni, legjobb esetben nullás lesz a mosdónk fenntartása.
Egy nagyon “nehéz” helyzetben lévő járókelő pedig rossz szájízzel megjegyezheti a helyet, hogy “na, ide sem jövök többet!” Emellett a felszolgálókra is plusz terhet teszünk: valószínűleg nekik kell a betérőnek a tudomására hozni, hogy nem-nem, itt nincs ingyen-pisi. Egy problémásabb járókelő lehet, hogy a csalódásának hangot ad, morog, dünnyög, egy ilyen “cirkusz” pedig zavarhatja a fogyasztó vendégeinket.
És az is előfordulhat, hogy a pisilésre beugró látogatónk beleszeret az éttermünkbe és törzsvendéggé válik: például meglátja, hogy olyan sört csapolunk, amihez évek óta sehol sem jutott hozzá, vagy az egyik asztalnál megpillantva a felszolgált ételt rájön, hogy mennyire éhes és marad megenni egy vacsorát.
Kis Zsuzsanna
