Merre tovább magyar turizmus és vendéglátás? – Interjú a VIMOSZ főtitkárával
A kormány bejelentette, hogy jövőre 200 ezer forintra nő a minimálbér, és 260 ezer forintra a garantált bérminimum. Miközben munkavállalók örülhetnek, sok vállalkozást erején felül megterheli az emelés. A Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének felmérése szerint a vállalkozások több, mint 90 százaléka gondban lesz a magasabb bérek kifizetésével. Sokuk úgy látja, a megtöbbszöröződött energiaköltségek és a 20-30 százalékkal drágább alapanyagok mellett egyszerűen nem tudja kigazdálkodni az emelést. Dr. Böröcz Lajossal, a VIMOSZ főtitkárával beszélgettünk.
Sokan nem fogják tudni kigazdálkodni a béremelést
– A Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége még a kormány döntése előtt készített egy felmérést, amiben arra kérdeztek rá, hogy a tagjaik milyen feltételekkel tudják biztosítani az új béreket. Mi lett az eredmény, hogy érinti az ágazatot a minimálbér és a kötelező bérminimum emelése?
– A minimálbér kevésbé jellemző a szektorra, a garantált bérminimum emelését jobban megérzik a vállalkozások. A 228 vállalkozás közreműködésével készített felmérés szerint csupán a vállalkozások 9 százalékának nem fog problémát okozni a kötelező legkisebb bérek emelése. 71%-uk járulékcsökkentés esetén kigazdálkodhatónak tartja az emelést, ehhez 44 % -uk szerint 10 % feletti járulékcsökkentésre lenne szükség. 20 % azonban ezzel sem tudná kifizetni az új béreket.
Ágazatonként is vizsgáltuk a bérkérdést. A szálláshely szolgáltatók 38 %-a nyilatkozott úgy, hogy nem tudja kigazdálkodni az emelést. A kereskedelmi vendéglátók között már 52, 4 % ez az arány, a közétkeztetőknél 50 %, a rendezvényszervezőknél 41,7%. Az utazásszervezők és közvetítőknél a legmagasabb azok aránya, akik nem tudják miből előteremteni ezt a pénzt: 57 %.
A legnagyobb különbség földrajzi megoszlás alapján látható. A budapesti vállalkozások 30 % -a mondta azt, hogy nem tud emelni, ez a többi kiemelt turisztikai térségben már 45 % – ra emelkedik. Az előbbi két kategóriához nem tartozóknál pedig már 60 % volt az arány.
Probléma a bértorlódás is. Ha egy munkahelyen azt látják, hogy egyesek bére nőtt, ők is szeretnének emelést. Emiatt egy óriási belső nyomás nehezedik a vállalkozásokra.
– Milyen egyéb problémákról számoltak be a vállalkozások ?
– Nagy probléma az energiaköltségek emelkedése is. Ez akár az előző évi költségek négy és félszeresére is növekedhet. Az alapanyagárak szintén 20-30 százalékkal növekszenek. Ehhez hozzávehetjük a kamatok növekedését, ahol esetleg hitelből történtek fejlesztések. Ezek a tényezők együtt már önmagában megnehezítik a vállalkozások helyzetét, és ehhez jön még a béremelés. És ami még érdekesebb, hogy az ágazatunk szereplői, főleg a kkv-ék, sok banknál egyfajta nem kívánatos személlyé váltak. Nem szívesen finanszírozzák ezt az ágazatot, pont a bizonytalanság miatt. Hitelt nélkül viszont a beruházások is elmaradnak.
Világszinten a kis és középvállalkozások aránya ebben az ágazatban 90 %-os. Ez a tény jár előnyökkel és hátrányokkal is. Például nem lehet mindenre felkészülve a vállalkozás vezetője. Főleg igaz ez a kisebb vállalkozásokra. Nem érthet a hitelezéshez, a munkaszervezéshez, a pályázatokhoz, mindenhez. Nem tud olyan hatékonyságnövelő intézkedéseket tenni, amit egy nagyobb vállalkozáslánc magával hoz az anyavállalatától.
A kevés támogatás miatt most hatalmas a munkaerőhiány
– Kilátások a jövő évre?
Még mindig nem látjuk a pandémia végét, például Ausztria most bezárt két hétre. De ott az első gondolat az volt, hogy miként kárpótolják az érintett munkáltatókat és munkavállalókat. Mi ebben a versenyben lemaradtunk. Ennek is köszönhető, hogy ennyien elhagyták az ágazatot. Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban is jóval gondoskodóbb volt az állam.
A jövő évre nehéz jósolni. Most úgy látjuk, hogy nem beszélhetünk a teljes helyreállásról, a 2019-es év szintjét még nem fogjuk elérni. Ha egy csoda folytán eltűnne a Covid, akkor sem állna helyre a világ, és így az ágazat rendje sem. Hiszen világszinten több tízmillió ember eltűnt az ágazatból.
Itthon legalább 40.000-en mentek el más ágazatokba, például a kiskereskedelembe, az építőiparba vagy a logisztikába. Őket sajnos nem lehet visszacsalogatni, ez óriási probléma lehet. A legtöbben a bizonytalanság miatt távoztak. A mi ágazatunkban ugyanis forgalomfüggők a fizetést kiegészítő jövedelmek. Például ilyen a szervízdíj: ha nincs forgalom, ez a fajta jövedelemkiegészítés elmarad, ami komoly kiesés a személyzetnek.
Eközben egyre több panasz érkezik, hogy az egyes helyeken milyen a munkatársak hozzáállása és munkájuk minősége. De a szolgáltatók csak azzal tudnak főzni, amilyen az alapanyag. Egy kollégám még 2018-ban úgy fogalmazott, hogy akinek nem hiányzik keze-lába, azt felveszi. Ma ugyanez a kolléga már átfogalmazta állítását, miszerint akinek van pulzusa, azt felveszi, és megtalálja neki azt a munkát, amiben jól tud teljesíteni. Ennyire nincs ember.
Ennek kapcsán benyújtottunk egy javaslatot. Ez az Unión kívüli munkavállalók könnyített vízumhoz jutását segítené idényjelleggel, ami reményeink szerint segít a turizmus-vendéglátásban tapasztalható munkaerőhiány csökkentésében. Átmeneti megkönnyebbülést jelenthet a szakmának, de nem pótolja a magyar szakmailag képzett munkaerőt. Egyelőre várjuk a döntést ezzel kapcsolatban.
– A munkáltatók milyen lépéseket tesznek a munkaerő megtartására?
– A szakmabeliek beszámolói szerint már a 20 – 30%-os béremelés sem elég. Még azok is, akik a pandémia alatt végig fenntartották a kollégák fizetéseit, azzal szembesültek, hogy nyitáskor azonnal „eligazolták“ a jó munkaerőt a versenytársaik.
A képzés segíthet
– Akkor mivel kéne próbálkozniuk a munkaerő megtartásához?
– Képzéssel. Erre jó példa a „Munkaerőpiaci kihívások kezelése a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban“ című képzés. Ezt a kísérleti projektet uniós támogatással valósítottuk meg, kifejezetten az alacsony képzettségű álláskeresők számára. A képzés reagál a Covid 19 járvánnyal kapcsolatos kihívásokra, például a szobalányok, szobaasszonyok higiéniai- fertőtlenítési szakismereteket szerezhetnek. Erre nagy szükség van, hiszen a vendégek a “Covid-mentes” helyeket keresik. A pincérek, azaz a vendégkapcsolati munkatársak pedig ültetéssel, a vendégek ellenőrzésével, tájékoztatásával, védőtávolsággokkal kapcsolatos tudást szerezhetnek. Ezekkel korábban nem kellett felvértezni a munkatársaikat, de most nagy szükség van rá. De a szakmai felkészítés mellett önismereti, szociális, környezettudatossági, fenntarthatósági ismereteket is tartalmaz a képzés. A képzés anyagait a vállalkozások önállóan is felhasználhatják.
E képzés tapasztalatait felhasználjuk a Next Tourism Generation (NTG) programban is. Ennek része, hogy pontosan feltérképezzük, hogy egy-egy pozíció betöltéséhez milyen szintű készségekre, tudásra van szükség. Ez segít a belső keresésekben is. Ha tudjuk, hogy a munkatársaink milyen készségekkel rendelkeznek, akkor nem kell bebetonozni őket abba a pozícióba, ahol vannak. Például, ha feltérképezzük a takarító készségeit, kiderülhet, hogy egy jó recepciós, felszolgáló válhat belőle, így érdemes képezni. Ugyanez fordítva is igaz, ha a munkavállaló ismeri a saját képességeit, akkor tudni fogja, hogy merre indulhat tovább.
Vannak már képzési tartalmaink a környezeti, digitális, valamint szociális készségek fejlesztésére. Ilyen például a Netiquette, digitális technológiák képzés, a zöld területen az élelmiszer-pazarlás és élelmiszer hulladék kezelés, és az is megtanulható lesz, hogy hogyan kell viselkedni, kommunikálni a különböző vallású vagy etnikai csoportba tartozó emberekkel. Jövő évtől válik nyilvánossá a rendszer. Az Európai Uniónak emellett fut a Skills Week (Készségek hete) kezdeményezése, ami a szakmák becsületének visszaállítását tűzte ki célul. Ezen a nagy világvállalatok olyan első számú vezetői, képviselői is megjelennek, akiknek karrierje alulról indult. Ezek a jó példák talán segítik rábírni a fiatalokat, hogy a vendéglátásban, turizmusban csak rajtuk múlik az önmegvalósítás.
Sebestyén Szabolcs
