Egyelőre csak találgathatunk, hogyan változik a turizmus a járvány hatására. Az elmúlt év azonban bebizonyította, hogy van élet a tömegturizmuson túl. Sokan rájöttek, hogy lehet ráérősebben is utazni. A köztudatba egyre jobban kúszik be a lassú és fenntartható turizmus fogalma. Ez pedig hosszabb távon a falusi turizmus fellendülését is jelentheti.
A lassú turizmus (slow tourism) nem valami új mozgalom, évek óta létezik már, csak eddig nem volt igazán vonzó. Ennek ugyanis az a lényege, hogy kevesebbszer utazunk, ezt fenntarthatóbb módon tesszük, és kellő időt szánnunk az adott célpont megismerésére. Vagyis elmerülünk a helyi kultúrában.
Egy ilyen utazásra viszont sokkal jobban fel kell készülni. Eddig ez a turisták nagy többségére nem volt jellemző. A nyaralás általában az élmények habzsolásáról és nem a lelassulásról szólt. Most viszont a külső körülmények kényszerítik rá az embereket arra, hogy kevesebbet utazzanak. Az elmúlt év során láthattuk, hogy elővigyázatosabban indulnak feltöltődni és jobban elkezdtek érdeklődni a helyi kultúrák, élmények, a régiók ízei iránt. Úgy tűnik tehát, hogy felértékelődnek a hosszabb kikapcsolódások, és népszerűbbé válik a fenntartható és lassú turizmus.
Visszavenni a tempóból
A lassú utazás a lassú élelmiszer mozgalom (slow food) egyik elágazása, ami Olaszországban kezdődött az 1980-as években, tiltakozva a McDonald’s római megnyitása ellen. A mozgalom célja a regionális konyha, a helyi gazdálkodás, a közös étkezés és a hagyományos ételkészítési módok megőrzése. Azóta ez a kezdeményezés egy egész életformává fejlődött.
A lassú utazás nem egy közlekedési mód, hanem egy érzésvilág, ami az utazást áthatja. A lassú utazónak nem számít az idő, ő inkább megélni szeretné az élményeket. A lassú utazás filozófiája az, hogy fontosabb egy kisebb területet, kultúrát mélyebben megismerni, mint sok területet rövid idő alatt felszínesen látni. Persze ez a gondolkodás furcsának hathat manapság, amikor a sikerhez a gyorsaságot kapcsoljuk. Minél gyorsabb egy eszköz, minél gyorsabb a szállítás, annál jobb. Ha valami lassú, akkor azt gondoljuk, hogy ahhoz nem kapcsolódik előny. Pedig ha valaki a nyaralását is a megszokott, pörgős ritmusában tölti, kimerülten fog hazatérni. A lassú utazás során nincs rohanás. Egyszerűen csak bérelünk egy házat vagy apartmant egy hétre, és biciklitúrákat teszünk a környéken. Vagy meglátogatunk olyan birtokokat, pincészeteket, hagyományőrző kúriákat, kastélyszállókat, amiket az eredeti állapotuk szerint újítottak fel. A lassú utazásba tartozik az is, ha repülő, autó helyett inkább vonattal fedezzük fel a vidéket, a tájat.
A lassú turizmus tehát egy lelkiállapot, egy életfilozófia. A lassú utazó sajátos életmódot folytat utazás közben, ez különbözteti meg az átlagos turistától. Távol a tömegturizmus mozgalmas ritmusától, a lassú utazó elmerül a helyi kultúrában.
A lassú turizmus 3 alappillére:
– Megfelelő közlekedési eszköz kiválasztása: kerüljük az autót, repülőt, többet kerékpározzunk vagy sétáljunk. Egy város körüli séta lehetővé teszi, hogy olyan rejtett helyeket fedezzünk fel, ahová a turistabusz nem visz el.
– A környezet iránti aggodalom: törődünk a környezettel, a természettel. A repülés kiiktatásával például jelentősen csökken az ökológiai lábnyom is.
– Az utazási élmény minősége a mennyiség helyett: átérezzük a város hangulatát, megfigyeljük, hogyan élnek a helyiek.
Minőségi élmény a falusi turizmus keretében
A lassú utazó minőségi élményre vágyik. Kapcsolatot teremt a helyi emberekkel, kipróbálja a helyi termékeket és a hagyományos ételeket, finomságokat. Kerüli a nagy turisztikai helyeket, kisebb éttermeket látogat. Felkeresi a kis piacokat, a helyi kereskedőket. A lassú utazás tanulás is egyben. A turista nemcsak meglátogatja a turisztikai helyszíneket, hanem megismeri a kultúrát, az embereket, a szokásokat, így erőteljesebb élményben lesz része.
Erre a fajta vendégigényre jó megoldást nyújthat a falusi turizmus, különösen most egy járványhelyzetben. Itt biztosított az elkülönülés, a biztonság, a rugalmasság. A kisebb szálláshelyeken nem hemzsegnek százával az emberek, ugyanakkor ma már egyre vonzóbb szolgáltatásokat nyújtanak. Egészen más utazási élménnyel gazdagodik egy turista, ha egy birtokon, egy vidéki kúriában vagy egy kis parasztházban tölt el egy hetet. A vendég felveheti a ház tulajdonosának és környezetének életritmusát. Akár minden reggel friss zöldségeket vásárolhat a termelői piacról vagy a gazda kertjéből, kirándulhat biciklivel kedvére a környező falvakba és birtokokra, nyugodtan felfedezheti a környék építészetét. Sőt van, ahol főzőtanfolyamokat, kézműves foglalkozásokat is szerveznek a vendégek számára.
Rengeteg lehetőség rejlik tehát a falusi turizmusban, amivel érdemes foglalkoznunk, hiszen egyre nagyobb igény mutatkozik a ráérősebb, komótosabb nyaralások iránt. Ráadásul nagyon sok előnye van annak, ha egyre többen vesznek részt a közösségi életben és a helyi javakat fogyasztják. Az elmaradottabb régiók például felzárkózhatnak, a hagyományok jobban fent maradhatnak, hosszabb távon pedig mindez a fenntartható fejlődést is jelentheti.
Szilágyi Katalin
