A vendéglátásba lassan lasszóval kell fogni az embereket. Az okokat azonban mindkét oldal – a vállalkozók és a dolgozók is – másképpen látják.
Kizárólag a pénz számít
– A covid miatt sokan elhagyták a szakmát, ennek következtében a szakma felhígult, kevés a jó szakember – panaszolják a munkáltatók. Sokuk szerint a fiatalabb generáció munkamorálja, motivációja alacsony szintű, a lojalitás kihalófélben van. Elmondásuk szerint a fiatalokat csak a pénz érdekli, így ha valaki többet kínál, rögtön továbbállnak. Nincsenek céljaik, az életpályájukat hosszú távon nem tudják elképzelni, emiatt gyökértelenül ugrálnak egyik munkahelyről a másikra.
Csak a minimumot várhatjuk
A munkáltatók úgy látják, hogy a dolgozók terhelhetősége csekély, kizárólag az elvárt minimumot készek és képesek elvégezni. A kapott kritikát nem vagy nem jól viselik.
– Jelenleg a munkavállalói kör „van nyeregben”, hiszen több az állásajánlat, kevesebb a jelentkező, így az állásra jelentkezők „magas lóról diktálják” a feltételeket. Cserébe nem kínálnak semmi olyan értékteremtő és honorálható dolgot, ami a munkáltatók számára fontos lenne (pl. precizitás, ambíció, kreativitás, udvariasság, lojalitás stb.).
Nem korrekt a bérezés
A dolgozók persze egészen másként látják a problémát. Ők a legfőbb gondnak a bérezést tartják. Álláspontjuk szerint a munkájuk nincs megfelelően honorálva, ráadásul sokszor hiányzik a korrektség is.
Például nem tartják tisztességesnek, hogy a havi fizetésük kialakítása során a munkáltatók figyelembe veszik a kapott borravalót is, így legyintve mondják, hogy a bérük a borravalóval együtt már megfelelő jövedelemnek számít. De mi van akkor, ha nem folyik be a „kalkulált” borravaló? A hiány náluk jelentkezik, amikor hónap végén nem tudják kifizetni a számláikat, mert a havi forgalom nem hozta az elvárt borravalót. Nyilván nem csak rajtuk múlik az, hogy jó forgalma lesz-e a vendéglátóhelynek, így cseppet sem méltányos az, hogy az ő pénztárcájuk érezze meg a csökkenő keresletet. De még az is előfordul, hogy a munkáltató elveszi tőlük a borravalót, amit később sem oszt vissza.
Betegszabadság nem létezik, szabi is csak kikönyörögve?
Több munkavállaló említette, hogy a munkáltatók igyekeznek kijátszani a szabályokat, és nem jelentik be a dolgozókat. A szabadságok kifizetése sem zajlik szabályszerűen, vagy ki sem fizetik azokat. Egyikük szerint olyan, mint betegszabadság nem is létezik, de a rendes szabadság kiadásáért is könyörögni kell, ha egyáltalán kiadják.
12-16 órás műszakok: ki bírja ezt?
A dolgozók azt mondják, a legtöbb helyen a teljes kizsigerelésük folyik, aminek része a napi 12-14-16 órás műszak is. Ezért addig húzzák egy helyen, amíg bírják, utána feladják és keresnek másik helyet. Szerintük ez is oka a jelentős fluktuációnak. Sokszor kevés az ember, így a munkáltatók próbálják a meglévőket rákényszeríteni arra, hogy saját igényeiket háttérbe szorítva – a munkáltatók munkaszervezési problémáit kiküszöbölve – akár minden hétvégét és ünnepnapot a munkahelyükön töltsenek.
Nem csak a fiatalokban kéne gondolkodni!
A szakma egyébként sok munkavállaló szemszögéből is felhígultnak tűnik. Ennek egyik okaként azt jelölték meg, hogy a munkáltatók mindenhol „fiatalos csapatba” keresnek munkaerőt, és az sem feltétel, hogy tapasztalata legyen a jelöltnek, mert megoldják a betanítását. – Egy pár hónappal korábban betanult fiatal milyen szakmai érték átadására képes? És akkor innen el is jutunk oda, hogy a szakmai alázat és munkamorál elindul azon a bizonyos lejtőn. Az 50+-os korosztály számára szinte nincs is munkalehetőség annak ellenére, hogy ők már rendelkeznek olyan munkatapasztalattal, ami a munkáltatók által honorálható és megbecsülendő lenne.
Dr. Juhász Boglárka
