Komoly fejfájást okozhat, ha év végén lejárt alkalmazottunk munkaidőkerete, és most jövünk csak rá, hogy valamiért nem töltötte le a kerethez előírt összes munkaórát. Mit kell tennünk ilyenkor, hogyan kaphatja meg az illető a bérét, ha kevesebbet dolgozott az előírtnál? Le kell-e vonnunk tőle a le nem dolgozott órákra kifizetett bért?
A munkaidőkeret lényege, hogy a ledolgozandó órákat nem naponta számoljuk, hanem egy hosszabb időszak összesített adatait figyeljük. Alkalmazottunkkal napi 8 órás munkaidőre kötünk szerződést, ám valójában rendszertelenül dolgozik. Egyik nap talán 9-10 órát, másik nap 5-6 órát, a beosztásától függően. A szabadnapjait is rendszertelenül kapja meg: egyik héten akár hétvégén is dolgozik, míg a másikon annyival több pihenőnap jár neki.
A munkaidőkeret fő nehézsége a pontos időelszámolás. A keret maximum 4 hónapos lehet, vagy megszakítás nélküli, idényjellegű, több műszakos munkarend esetén akár 6 hónap is. Ennek az időszaknak a ledolgozott óráit, túlóráit, szabadságait, szabadnapjait kell pontosan nyilvántartanunk. A napi beosztást a szükségletek szerint tervezzük, attól függően, hogy több vagy kevesebb-e a munka. Csakhogy úgy is járhatunk, hogy a munkaidőkeret végére több lesz a szükségesnél a ledolgozott óra, vagy nem jön össze a szükséges mennyiség. Lehet, hogy a számolást rontottuk el, de lehetnek ennek munkaszervezési okai is. Például terveztünk egy nagyobb megbízással december végére, s úgy állítottuk össze embereink beosztását, hogy ez még túlóra fizetése nélkül is beleférjen a keretbe. A megbízás mégsem jött össze, a munkaidőkeret pedig úgy ért véget, hogy embereink nem tudták teljesíteni az elvárt óraszámot. Itt a kérdés, hogy hogyan kell velük elszámolni?
Túlóra munkaidőkeretben
Fontos, hogy a munkaidőkeret ideje alatt is kell pontos napi beosztást készíteni. A napi munkaidő változó ugyan, de nem ötletszerűen. Időben át kell adnunk a dolgozók beosztását. Ha a beosztástól eltérően, az abban rögzített óráknál több időre hívunk be valakit, akkor azt az időt munkaidőkeretben is rendkívüli munkavégzésként, azaz túlóraként kell kifizetni. Ha valakinek például a beosztása szerint délután 4-ig tartott a munkaideje, de megcsúszunk a munkával, és emiatt fél 6-ig maradnia kell, akkor ez munkaidőkeretben is túlórának számít.
Ha több lett a ledolgozott óra
Ha a munkavállaló több órát dolgozott, mint amennyi a munkaidőkeretben elő volt írva, akkor a többletet szintén túlóraként kell számára elszámolni. A rendkívüli munkaidőre 50% bérpótlék jár, a pihenőnapon végzett munkára azonban már 100% (ha azonban a pihenő helyett egy másik pihenőnapot kap a dolgozó, akkor 50% a kötelező pótlék). A ledolgozott időt nem havonta számoljuk, hanem a munkaidőkeret végén készítünk egy elszámolást.
Ha kevesebb a ledolgozott idő
A munkaidőkeret ideje alatt az alapbérét fizetjük ki a dolgozónknak minden hónapban a ledolgozott időtől függetlenül. Akkor is meg kell kapnia a keret alatt a teljes bérét, ha csak kevés órája volt – hiszen az óraszámot a keret végén kell majd elszámolnunk.
A munkaidőkeret zárásakor számolunk el azzal, hogy a megszabott óraszámmal szemben az illető mennyit dolgozott. Az elszámolás attól is függ, hogy hogyan határoztuk meg az illető bérét. Ha havibérben állapodtunk meg, akkor azt mindenképpen ki kell fizetni a ledolgozott órák számától függetlenül. Akkor is ki kell fizetni az alapbérét, ha nincs meg a megfelelő óraszáma.
Ha órabérre kötöttük a munkaszerződését, akkor a bér elvileg a ledolgozott óráktól függ. A munka törvénykönyve azt írja elő, hogy ha a dolgozó az elszámolt bérnél magasabb összegű bért kapott meg korábban, akkor a kifizetett többletet előlegként kell kezelnünk (Mt. 156. § 4.). Azaz levonhatjuk a következő bérből a többletként kifizetett, előlegként kezelt összeget. Ezt az előírást sok munkáltató úgy értelmezi, hogy akkor a le nem dolgozott órákra előre kifizetett bért előlegként kell kezelni, és a következő bérfizetéskor vissza lehet követelni. A szövegből ez következik, ám van itt egy másik szempont is, amit figyelembe kell venni.
A munkaidő beosztása a munkaadó feladata és felelőssége. Az is a munkaadó felelőssége, ha a dolgozó rendelkezésre állt, ám ő nem teljesítette munkaadói kötelességét, és nem osztotta őt be a szerződése szerinti órákra. A munkáltató követett el hibát, s ezért a munkavállalót nem lehet büntetéssel sújtani. Ez egy olyan helyzet lenne, amikor a munkáltató működési problémája miatt a dolgozóknak kellene a teljes felelősséget vállalniuk.
A munkáltatónak ezért ki kell fizetni a dolgozói bérét akkor is, ha kevesebb órára osztotta be őket, mint amennyit a szerződésük tartalmazott. A munkaidőkeretben foglalkoztatott dolgozónak tehát minden hónapban meg kell kapnia az alapbérét, s ebből a keret végén sem vonhatunk le a mínusz órákra hivatkozva. Bár többen alkalmazzák, a hatóság törvényellenesnek minősíti ezt a gyakorlatot.
Ellenőrzik is
A munkaidőkerettel kapcsolatos elszámolási problémák nem is olyan ritkák. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság december elején tette közzé egy kifejezetten ezzel a témával foglalkozó friss vizsgálatának az eredményét. Az előfeltevésük az volt, hogy sok munkáltató a járvány okozta leállások miatt a dolgozók egy részét jóval kevesebb órára tudta beosztani, mint azt a keret indokolta volna. S ahogy írtuk, ezekben az esetben a mínusz órákra való tekintettel előlegként visszakövetelték a kifizetett munkabér egy részét.
Az egy hónapon át tartó vizsgálat nem is kis mintát érintett, 759 vállalkozás majdnem 11 ezer dolgozójára terjedt ki az ellenőrzés. Az eredmény nem lett valami kedvező: a vállalkozások 23 százaléka követett el valami szabálytalanságot. Méghozzá főleg a nagyobbak, mert a 23%-nyi vállalkozás foglalkoztatta az érintett munkavállalók 67%-át.
De a fő tapasztalat azért az volt, hogy a munkáltatók a legtöbb helyen nem éltek ezeknek a többletként kifizetett pénzeknek a visszakövetelésével. Bár az ellenőrök kifejezetten ezt a gyakorlatot akarták megvizsgálni, a vártnál sokkal kevesebb helyen találkoztak ilyen megoldással.
Az okot a munkaerő-hiányban találták meg. Ahogy az összegzésben írják, a cégek annyira tartanak a munkaerő elvándorlásától, hogy nem élnek az ilyen kellemetlen megoldásokkal. Inkább átvállalják ezeknek az óráknak a költségét, és állásidőt fizetnek a le nem töltött óraszámra. Volt olyan is, ahol a mínusz órák ledolgozására ösztönözték a dolgozókat, s ezt plusz pihenőnapokkal, vagy cafeteriával honorálták számukra. Olyan megoldás is előfordult, hogy a munkavállalók végig a teljes munkabérüket kapták annak ellenére, hogy hónapokon át csökkentett munkaidőben dolgoztak a járvány ideje alatt. Több foglalkoztató pedig inkább felhagyott a munkaidőkeret alkalmazásával, mert ez kedvezőbb a dolgozói számára. Ők is a meglévő dolgozók megtartásával indokolták e lépésüket.
Nagy Csaba
