Működhetnek a megbízási szerződések a szállásadásban és a vendéglátásban?
A helyettesítések megoldásakor valamennyiünkben felmerülhet a kérdés: nem lehetne egyszerűsíteni, és napi bejelentés vagy munkaviszony helyett megbízással megoldani? Egyszerűbb, olcsóbb, szebb, jobb. De nem fogjuk megütni a bokánkat? Mire figyeljünk, mikor felejtsük el? A megbízási szerződésekről beszélgettünk jogászunkkal.
Mindegy, mi van a papíron
Nem az dönti el, hogy egy jogviszony megbízási vagy munkaviszony, hogy mit pötyögünk a lap tetejére cím gyanánt. Bizony ha valami munkaviszony, az munkaviszony, hiába kereszteljük mi megbízási szerződésnek. Ezt az dönti el, hogy melyik jogviszony sajátosságai a fajsúlyosabbak.
Egy munkaügyi ellenőrzés során is ezt vizsgálják, és ha úgy látják, hogy az bizony inkább munkaviszony, akkor fütyörészve át fogják nekünk minősíteni, egy vaskos kis bírsággal megspékelve a csúnya viselkedésünket.
Megbízási szerződés kontra munkaviszony
A két jogviszonyt sokszor nehéz megkülönböztetni, mert sok a hasonlóság.
- Például mert mindkettőre jellemző a munkavégzési kötelezettség.
- Ugyancsak közös, hogy a feladatokat legtöbbször személyesen kell elvégezni.
- A munkáltató/megbízó utasítási joga is első ránézésre hasonló, a feladatokat mindkét esetben a kapott utasítások szerint kell ellátni.
- A díjazás szintén mindkét jogviszony lényeges eleme, hiszen a végzett munkáért díjazás jár, ami nem eredményhez köthető, mint például a vállalkozási szerződések esetén.
A munkaviszonyt talán jobban ismerjük, többet használjuk, a megbízási lehet kissé ködösebb, hogy mit is jelent. – A megbízási jogviszonyban mindig valamilyen ügyellátásról van szó. Úgy lehet körülírni, hogy inkább nem tartós jellegű, nem meghatározott helyen, nem meghatározott munkaeszközzel történik. Nem adhatunk részletes munkautasításokat, és általában a feladat elvégzésekor egy összegben fizetünk – foglalta össze jogászunk. Viszont ha viszonylag hosszabb ideig, meghatározott helyen és időben, rendszeresen, a mi eszközeinkkel, részletekbe menő utasítások alapján történik a munkavégzés, akkor az már munkaviszonynak fog minősülni.
Van egy irányelvünk, amely részletesen leírja, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítésekor (7001/2005. FMM-PM együttes irányelv). A történet szépsége, hogy már nem hatályos, de a gyakorlat még mindig ezt alkalmazza. Ebben találhatunk elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket, nyilvánvalóan az elsődlegesek fajsúlyosabbak annak eldöntésekor, hogy munkaviszonnyal állunk-e szemben. Ezeket összességében kell figyelembe venni, nem pedig egyet-egyet kiragadva. Emiatt lehet pl. egy apróságnak tűnő részlet nagyon is fontos. Nézzük át gyorsan pár példával, hogy melyek a leglényegesebbek!
Kezdjük a feladat jellegével!
Milyen a végzett munka jellege? Rendszeres? Az ellátandó feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik? Például egy pincér esetén láthatjuk, hogy ennél a kérdésnél a munkaviszony felé billen a mérleg nyelve.
A dolgozó feladata egy-egy konkrét munka, megrendelés, pl. egy szerződés elkészítése? Ha igen, lehet a megbízás is nyerő. Eseti, rendszertelen, de behatárolható időtartamra szól a munka? Igen válasz esetén plusz egy pont a megbízásnak.
Mennyi időtartamra szerződünk? Minél hosszabb, annál inkább a munkaviszony-jelleg lesz erős.
A munkaerő egy helyre van-e lekötve vagy esetleg több megbízótól is kap megrendelést? A könyvelőnk valószínűleg másnak is dolgozik, éljen a megbízás!
Mennyire jellemző a rugalmasság az adott tevékenységre? Egy recepciós munkakört például nem igazán tuszkolhatunk be a “rugalmas” kategóriába.
Milyen a felek közötti viszony?
Részletesen utasíthatom-e? Ellenőrizhetem is akár? Egy formaruha előírása is már ez a kategória lesz. Szigorú alá-fölérendeltség van közöttünk? Akár azt is megmondhathatom, hogy mikor mehet mosdóba? Ez sem hangzik megbízásnak.
Ki dönt a munkavégzés helyében és a munkaidőben? Ki osztja be a munkaidőt? Nyilván a szakácsunk nem járhat be éjszaka dolgozni, mert alvászavarokkal küzd, míg a könyvelőnk benyújthatja a T valahányas nyomtatványt hajnal 2-kor is. Ha csak a feladat elvégzésének határidejét mondhatjuk meg, esetleg részhatáridőket állapíthatunk meg, akkor már lehet a megbízás az erdő felől.
Köteles rendelkezésre állni, azaz az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni? Ha egész nap egy vendég sincs, akkor is ott kell üldögélnie a recepción? Vagy maga szervezi a munka elvégzését? Az ügyvezető igen, de a pultos nem igazán.
Mit vesznek még figyelembe?
A fizetése inkább munkabér-jellegű? A tipikus “hónap tizedikén” nem a megbízás felé mutat.
Ki biztosítja a munkaeszközöket, az erőforrásokat vagy a nyersanyagot? A konyháslányunk nem a saját késével fog pucolni.
Vehet igénybe helyettest? Nem szeretnénk, ha a vakon gépelő Icuka betegség miatt az idős, számítógépekhez nem értő édesapját küldené be dolgozni, igaz?
Írásba van foglalva a szerződés? Ezzel nagyon óvatosan bánjunk! A munkaszerződést kötelező írásba foglalni, a megbízásit nem. Viszont ha egy ellenőrzés során a kerthelyiségben szaladgáló pincérünknek még szerződése sincs, akkor tekintélyes bírságra számíthatunk. Ezzel szemben egy-egy kisebb megbízást, nem kell feltétlenül lekörmölni, bár akkor is jobb, ha van nyoma.
Lehet-e a saját munkavállalómmal megbízási szerződést kötni?
Ez a pengeélen sétálás esete. Ilyenkor még tágabb pupillákkal vizsgálja a munkaügyi hatóság, hogy visszaéltünk-e a jogainkkal. Hasonlókra csak extrém helyzetekben kerülhet sor: a könyvelőmmel megbízási szerződést kötök, de munkaviszonyban vállalja az iroda takarítását is.
Akkor a próbamunkára is felejtsük el?
Bizony-bizony, ahogy a nevében van: a próbamunka is munka. Sokan ilyenkor a fizetésről is megfeledkeznek, ami nagy hiba. Nem lehet ingyenes, és akkor járunk el helyesen, ha egyszerűsített foglalkoztatással oldjuk meg.
De legalább helyettesítésre lehet?
Sajnos arra sem. Bár az idő rövidsége ilyenkor első látásra a megbízásnak kedvezne, de ha a többi összetevőt is megvizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy nem az. A vendéglátás “hagyományos” munkakörei nem férnek bele a lazább polgári jogi megbízás körébe.
Azt javasoljuk, hogy inkább bajlódjunk a napi bejelentéssel, hallgassuk a könyvelő morgását, minthogy egy bírságra dobjuk ki a pénzünket. Aki már saját bőrén tapasztalt munkaügyi ellenőrzést, pontosan tudja, hogy nem egy kellemes dolog. Az hagyján, hogy megbírságolnak, de még ún. szégyenlistára kerülünk 2 évre (be nem jelentett foglalkoztatottat foglalkoztató és a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének nem megfelelő adózók). Emiatt pedig pályázatokról zárhatjuk ki magunkat, de még a katás vagy kivás jogviszonyunk is megszűnhet.
Kis Zsuzsanna
