Egy olyan irányelv készítését kezdte el az Európai Unió, ami alapján néhány éven belül alkalmazottakká kell átminősíteni az étfutárok többségét. A cél az, hogy rendezzék az egyre nagyobb számban működő digitális vállalkozások dolgozóinak a munkajogi helyzetét.
Magyarországon a kormány évekkel ezelőtt olyan szabályokat hozott, amik akkor lehetetlenné tették a taxizást forradalmasító digitális vállalkozás, az Uber működését. Az Uber sorsát azóta sem követjük, így nálunk arra is kevesen figyeltek fel, mennyire befolyásolni fogja ez a cég az európai munkavállalási lehetőségeket.
Az Uber és a hozzá hasonló digitális vállalkozások lényege, hogy a tényleges munkát, az ügyfelekkel való találkozást nem a cég alkalmazottai végzik. Uber-sofőr bárki lehetett, aki megfelelt a meglehetősen laza feltételeknek, s saját autójával beregisztrált a cég adatbázisába. Maga a vállalkozás, az Uber nem taxizott, nem szállított utasokat, csak egy digitális platformon összehozta az utazni akarókat azokkal, akik sofőrködést vállalnának a saját autójukkal. Ez a munkaszervezési módszer mára a gazdaság minden területén elterjedt, így dolgoznak például a nagy ételszállító cégek munkatársai is. A nagy hátizsákkal motorozó futárok ugyanúgy nem alkalmazottai sem az éttermeknek, sem a kiszállítást szervező cégnek, ahogyan egy sofőr sem volt az Uber közvetlen alkalmazottja. Már neve is van ennek a formának: platformmunkának hívják.
28 millió ember dolgozik így
A felmérések szerint az Európai Unió országaiban ma már körülbelül 28 millió ember dolgozik ilyen digitális platformokon keresztül. Ennek a 28 millió embernek nincs irodája, öltözője, szociális helyisége, munkavédelmi szempontból ellenőrzött munkahelye. Ők a platformmunkások, akik jogilag sok esetben vállalkozók, valójában pedig munkavállalói jog nélküli, kiszolgáltatott dolgozói valamelyik digitális szerveződésű vállalkozásnak. A helyzet mostanra olyan súlyúvá vált, hogy az EU nem teheti meg, hogy ne foglalkozzon a kérdéssel. Készül egy irányelv, ami a platformok dolgozóinak a munkaügyi helyzetét kell, hogy javítsa.
Az EU álláspontja szerint a 28 millió platformmunkás nagy része valóban önfoglalkoztatónak tartható. Csakhogy van közöttük legalább 5 és félmillió ember, akik szerződésükben ugyan önfoglalkoztatóként szerepelnek, a valóságban azonban a munkavállalói státuszra jellemző ellenőrzés és felügyelet alatt állnak. Munkavállalók, csakhogy anélkül, hogy megkapnák a munkavállalók számára törvényileg előírt bérezést, szabadságot, pihenőidőt, táppénzt és egyebeket.
Önfoglalkoztató vagy kényszervállalkozó?
Az irányelv legfontosabb része éppen ezért az a kérdés lesz, hogy miként lehet a valódi önfoglalkoztatót a kiszolgáltatott, vállalkozói formába kényszerített munkavállalótól megkülönböztetni. Ez a kérdés Magyarországon évek óta napirenden van, gondoljunk csak a kisadózó vállalkozók munkajogi megítélésére. A kisadózóknak egy ellenőrzés során maguknak kell bizonyítaniuk, hogy valódi vállalkozók, nem pedig bújtatott alkalmazottai munkaadó partnerüknek. Majd 2020-ban a kormány úgy döntött, hogy nem is akar foglalkozni az elkülönítéssel, és automatikusan 40%-os büntetőadóval sújtja az egy partnertől 3 millió forintnál nagyobb bevételt szerző kisadózó vállalkozókat.
A készülő uniós irányelv ennél várhatóan barátságosabb megoldást választ majd az elkülönítésre. A részleteket még nem ismerjük. Az előkészítő szövegekből az látszik, hogy alapvetően alkalmazottként szeretnék kezelni a digitális platformok munkatársait. Megtarthatják vállalkozói jogviszonyukat, de meg kell adni nekik ugyanazokat a juttatásokat, mint egy alkalmazottként dolgozó embernek. Például nem kereshetnek a minimálbérnél kevesebbet vállalkozóként sem, s jogosultak lesznek ugyanazokra a szociális juttatásokra, mint az alkalmazottak. Alapvetően alkalmazottként kell majd bejelenteni őket, kivéve, ha a megbízó cég igazolni tudja, hogy valódi vállalkozói kapcsolatról van szó a felek között.
A nagy digitális platformok munkatársai sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint például a hazai kényszervállalkozók. Ezeknek a digitális vállalkozásoknak ugyanis közös jellemzője, hogy a munkatársak jóformán csak egy digitális alkalmazással állnak kapcsolatban. Bármilyen munkajogi problémájuk akad, nincs ember, akivel egyeztetni tudnának. Gyakran nincs olyan fórum, ahol felléphetnének az őket ért igazságtalansággal szemben. A bérezés, a munka kiosztása, munkaidő elszámolása és hasonlók terén is csak egy személytelen digitális program jelenti számukra a kapcsolatot. Sok esetben teljesen átláthatatlan, hogy mi alapján számolják ki a bevételüket. Nem tudnak hova fordulni, ha úgy érzik, hogy megkárosították őket. Ennek a megváltoztatása lesz a leendő uniós irányelv másik nagy feladata. Arra akarják rákényszeríteni ezeket a vállalkozásokat, hogy valódi munkaadóként viselkedjenek.
A spanyolok már léptek
Európában egyébként van már példa az ilyen típusú változásra. Spanyolországban hoztak szigorú szabályokat a platformok munkatársaival kapcsolatban. Spanyolország az átlagosnál jobban érintett ebben a kérdésben. Az EU adatai szerint a munkaképes lakosság 18 százaléka dolgozik ilyen munkáltatónál. A munkaadók és a vállalkozások kapcsolata bírósági ítéletek sorozatán át alakult, míg végül a spanyol legfelsőbb bíróság hozta meg 2020-ban a végleges döntést. Úgy határoztak, hogy valamennyi platformmunkást át kell minősíteni alkalmazottá, akiknek ugyanúgy járnak a munkaügyi és társadalombiztosítási jogok, mint más dolgozóknak. A bíróság szerint a platform dolgozói „szigorúan a platform utasításainak megfelelően” végezték munkájukat. Hiányzott belőlük a „tevékenységük ellátásához szükséges alapvető infrastruktúra” – ami itt nem a mobiltelefont vagy a kerékpárt, hanem a platform működtetéséhez használt számítógépes programot jelentette. Munkaidejüket is csak látszólag szabadon határozhatták meg. Igaz ugyan, hogy ők döntötték el, hogy mikor akarnak dolgozni, ám ha egy munkavállaló bizonyos számú órát nem dolgozott le, vagy nem vett fel bizonyos számú rendelést, akkor büntetést kapott. Röviden, a platformmunkások a bíróság döntése szerint a platformok irányítási jogköre alá tartoztak, ezért alkalmazottaknak kell őket tekinteni. Ők nem önálló vállalkozók. (A témáról bővebben a Social Europe oldalán olvashatunk: bit.ly/platform22).
Nagy Csaba
