Sorozatunkban a turisztika, vendéglátás területén dolgozó szakemberek tesznek fel egymásnak a szakmát érintő kérdéseket. Októberben, aki válaszol és kérdez: Mayer Gyula, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség szakképzésért felelős alelnöke.
Aktuális kérdés:
Mikorra lesznek láthatóak az átalakított szakképzési rendszer első eredményei?
Mikor lesznek érezhetőek a változások a munkaerőpiacon, a szakember utánpótlás terén?
Már ettől a tanévtől kezdve érzékelhetjük a változást, hiszen szeptembertől a fiatalok munkaszerződéssel kikerültek a vállalkozásokhoz (duális partnerekhez). Ha a képzőhely úgy dönt, hogy a teljes idejű szakmai képzést vállalja, akkor a tanulóknak csak a közismereti tantárgyakra kell bejárniuk az iskolába. A szakmai elmélet és gyakorlat száz százalékát pedig az általuk választott, vagy szerződött munkahelyen kapják meg. Ez abból a szempontból jobb, mint az előző rendszer, hogy kizárólag rajtunk múlik, hogy milyen minőségű szakembereket nevelünk. Ez óriási felelősség, hiszen korábban ezt a duális partnerek és az iskola együtt tették. Most viszont, ha akarjuk, akkor teljesen a duális partneren múlik, hogy milyen gárda kerül ki a munkaerőpiacra, és ezt megelőzően hogyan állják meg a helyüket a tanulók a szakmai vizsgán.
A saját utánpótlásunkat képezzük
Ha elég következetesek a gyakorlati képzők, akkor ezekből a fiatalokból két év, a technikusokból három év alatt minőségi szakembereket tudnak kitermelni maguknak. Az a cél, hogy megfelelő munkaerő utánpótlás legyen minden vendéglátóegységben, valamennyi szállodában. Vallom, hogy ez egy jó és járható út, amennyiben a gyakorlati helyek tényleg odafigyelnek arra, hogy úgy kezeljék ezeket a fiatalokat, mintha a saját vállalkozásuk utánpótlását képeznék ki. Ebben az esetben biztos vagyok benne, hogy nagyon jó eredmény fog születni. Ehhez természetesen szemléletet, gondolkodásmódot, képzési módszereket kell váltani az elméleti képzésben résztvevő szakképző intézményeknek és a duális partnereknek egyaránt. Vannak rendkívül profi gyakorlati helyek, ahol ezt régóta magas színvonalon űzik, és a náluk végzett fiatalok pontosan tudják, hogy mi a munkaerő-piaci értékük a szakmai, idegen nyelvi képességek tekintetében. Ezek a képzőhelyek a járvány ellenére a mai napig talpon vannak, és nincs olyan problémájuk, hogy ne lenne megfelelő mennyiségű és minőségű szakemberük. Ezzel szemben azok a képzőhelyek, amelyek korábban csak egy szükséges rossznak tartották a tanulóképzést, harcolnak a munkaerőért főként a turisztikai szezonban, például a Balaton környékén. Az új rendszerből kikerülő szakmunkások és technikusok tehát rendkívül jó szakemberek lehetnek 2-4 év múlva, de ehhez mindenkinek szemléletet kell váltania.
A pénznél fontosabbak a munkahelyi körülmények
Egy fiatal számára az első legfontosabb dolog, ami vonzóvá tesz egy szakmát, az az, hogy milyen munkahelyi feltételekkel tud belépni a munkaerőpiacra. Ma már a magas jövedelemszerzési lehetőség önmagában kevés. Természetesen fontos, hogy versenyképes jövedelemmel rendelkezzen, de nem ez az elsődleges. A fiatal pályakezdő számára ma az a legfontosabb, hogy a munkahely milyen körülményeket tud biztosítani. Például, hogy milyen lesz a munkaidő beosztása, mennyire tervezhető a munkarendje legalább két hétre, egy hónapra előre, mennyi a napi átlagos munkával töltött idő, hetente mennyi szabadnapot kap majd. A fiatalok számára az a legnagyobb ösztönző erő, ha van elegendő szabadidejük arra, hogy megéljék a mindennapokat. Egyetértek velük! Igenis legyen az embernek a munkája mellett magánélete! Valljuk be, ebben a szakmában gyakran elkövetik a munkaadók azt a hibát, hogy nem gondolnak bele abba, hogy a munkavállaló napi 10-12 órát dolgozik a jó fizetésért, de nincs ideje arra, hogy ezt a pénzt elköltse, feltöltődjön.
Foglalkozni kell azzal is, hogy akár a gyakorlati helyen, akár a munkahelyen menedzseljük a fiatalokat annak érdekében, hogy további plusz szakmai képességeket szerezzenek. Ez történhet szervezett képzés keretein belül vagy akár önképző módon. Ma nagyon népszerűek a belföldi és külföldi tanulmányutak, az idegenben szerzett szakmai gyakorlatok, ahol sokat tapasztalnak mind az idegen nyelv, mind a szakmai technika és technológia tekintetében.
El kell mozdulni a minőségi vendéglátás irányába!
Alapvető kérdés még, mennyire leszünk partnerek abban, hogy a dolgozók fizetése tiszta bér legyen. Gyakran előfordul, hogy alacsony összeggel, 4-6 órára jelentik be a munkavállalókat, és asztal alatt egészítik ki a bejelentett bérüket. Pedig fontos, hogy a fizetésük európai színvonalú legyen.
Ahhoz, hogy mindezt finanszírozni tudjuk, hozzá kell nyúlni az árakhoz. Ez azt vetíti előre, hogy elmozdulunk a minőségi vendéglátás irányába. Amikor bejön hozzánk a vendég, akkor nemcsak a hagyományos értelemben vett étel-ital kínálattal találja szembe magát, hanem a nyújtott szolgáltatáson keresztül élményhez juttatjuk, mégpedig pozitív és felejthetetlen élményhez! Ez a legfontosabb, idáig kell valamennyi vendéglátónak eljutni.
Ha vonzóvá és élhetővé tesszük a szakmát, akkor elmúlik az a fajta elfordulás, amit most tapasztalunk, és nem lesz munkaerő ellátottsági probléma hazánkban. Gyanítom, hogy ha ezt a színvonalbeli lépést meg akarjuk tenni akár a bér, akár a vendégeknek nyújtott élmény tekintetében, akkor magasabb áron kell dolgozni. A vendéglátás így nem lesz mindenki számára elérhető. Akinek viszont elérhető lesz, az költeni fog. A vendég költési kedve pedig egy olyan feltételrendszert fog biztosítani a vállalkozó és a munkavállaló számára, amiben mindenki jól érzi magát. Azért az egy vendégnek sem motiváló, ha dobozban szállítunk ki egy ételt. Az termékértékesítés, nincs benne élmény, és maga az étel sem tud élmény lenni. A szakmai képzésben résztvevő fiatalok sem szeretnének ételfutárok lenni, nem ezt tanulták! A járvány sajnos kényelmesebbé tette a vendégeket, és sokan otthonra rendelnek, a vendéglátás azonban ennél több. Lelki és társadalmi töltete van annak, amikor belép a vendég az üzletbe, és egy mosolygós fiatal arc várja. Ez már önmagában jó érzéssel tölti el.
Könnyid Lászlótól, a Magyar Turisztikai Ügynökség turizmusszakmai vezérigazgató-helyettesétől és általános vezérigazgató-helyettesétől kérdezem: Az adatszolgáltatási kötelezettségünknek a jól működő NTAK rendszeren keresztül eleget teszünk. Miért van az, hogy a KSH irányába a havi adatszolgáltatási kötelezettségünk továbbra is fennáll? Az NTAK oldalán az ismeretterjesztő kisfilm is nevesíti, hogy a KSH hozzáfér az adatokhoz. Ezek szerint mégsem?
Szilágyi Katalin
