Ahogy az ipari munkahelyekre egyre messzebbről kell hozni a dolgozókat, úgy nő meg a kereslet a munkásszállások iránt. Munkásszállóként ne csak a kifejezetten erre a célra létesült szálláshelyekre gondoljunk! Egyre több vállalkozóban merül fel az igény, hogy a panzióban vagy kiadó házakban elszállásolt emberei után ugyanolyan számlát kaphasson, mintha rendes munkásszállást venne igénybe. Összegyűjtöttük, mik ennek a lehetőségei.
A legtöbb országrészben nagy a munkásszállások iránti igény. Egy olvasónk is ilyen kérdéssel keresett fel minket. Egy kis hotelt működtetnek egy vidéki településen. Nemrég egy csapat munkás érkezett hozzájuk váratlanul – a dolgozóknak gyorsan kellett valami helyet találni, s ez a hotel volt a legközelebbi kivehető szállás. Később azonban a munkáltató jelezte: szeretné, ha munkásszállásként kaphatná a számlát. Megoldható-e ez, s ha igen, vajon vannak-e külön szabályai a munkások elszállásolásának?
Munkásszállások elég nagy számban épülnek az ország különböző területein – az ipari vállalatok munkaerő-igénye miatt elég jó üzlet a dolgozók tartós elszállásolása. Ha azonban ilyen szálláshely nyitását tervezzük, hiába böngésszük a szálláshelyek kategóriába sorolásáról szóló rendeletet, ezt nem találjuk meg benne (239/2009. kormányrendelet). Külön szállástípusként, önálló kategóriaként a munkásszállás nem létezik, ez valójában csak egy köznyelvi megnevezés.
A fogalom a személyi jövedelemadóról szóló törvényben kerül elő. A törvény lehetőséget ad arra, hogy ha valaki az otthonától távoli településen dolgozik, és a lakhatását nem tudja megoldani, akkor a munkaadó kifizetheti számára ennek a költségeit, és nem kell utána jövedelemadót fizetnie. A törvény ebben nem nevesíti a munkásszállókat, hiszen nincs ilyen önálló kategória. Annak a feltételeit gyűjti össze, hogy milyen körülmények között nyújtható adómentesen ez a szolgáltatás.
Milyen szállás lehet munkásszállás?
A munkásszállás tehát valamilyen kereskedelmi szálláshely lehet. Bármi lehet a magánszállástól a panzióig – egyedül a szállodát zárja ki a törvény ebből a körből. Sajnos, ha a szálláshely szálloda besorolásba került, akkor egyáltalán nem használható munkásszállásként.
Az szja-törvény a következő feltételeket írja elő a dolgozók elszállásolására:
- a szálláshelynek a munkaadó birtokában kell lennie, vagy bérelnie kell azt. Ha tehát a munkás veszi ki a szobát, akkor nem tudják adómentesen megtéríteni a szállásdíjat. A vállalkozásnak kell kibérelnie a szobát, lakást vagy más szálláshelyet. Ha tehát munkások elszállásolására van igény, akkor a munkaadó vállalkozással kell bérleti szerződést kötnünk.
- A szálláshely nem lehet szálloda, minden más kereskedelmi szálláshely azonban igen. A felső határ a 25 szoba, maximum 100 férőhellyel.
- Ha a szálláshelyen egy lakóegység van, akkor ott egynél több munkást kell elszállásolni. Ha több lakóegység áll rendelkezésre, akkor kerülhet mindenki külön szobába. Lakóegységnek a vendég számára elérhető, elkülönült területet nevezzük – panzióban ez egy szoba. Egy kiadó lakás vagy egy kisebb ház általában egy lakóegység. Ha tehát egyszobás lakást adunk ki, akkor ott több vendéget is el kell szállásolni az adómentességhez. Egy háromszobás házban azonban fogadhatunk szobánként egy-egy embert.
- Az elszállásolt dolgozónak a számlát fizető vállalkozással munkaviszonyban kell állnia. Ha tehát egy céghez alvállalkozók érkeznek dolgozni, őket nem lehet ezekkel a feltételekkel elszállásolni.
- Az így elhelyezett dolgozónak másik településen legyen az állandó lakóhelye; azon a településen, ahol dolgozik, nem rendelkezhet lakás tulajdonjogával vagy haszonélvezeti jogával. Ezt a feltételt nem nekünk kell vizsgálni. A munkaadóra tartozik, hogy el tudja-e számolni a kapott számlát vagy nem. Szállásadóként a tulajdonjoggal nincs tennivalónk. Elegendő, ha a vendég lakcíme alapján látjuk, hogy más településen van az állandó lakóhelye.
- Az étkezés biztosítása és a vállalkozó hozzátartozójának az elszállásolása nem adómentes (1995. évi CXVII. tv. 1. melléklet 8.6 pont f. ).
Egy munkaadó tehát a fenti feltételekkel biztosíthat szállást a dolgozójának. Ha nem így jár el, akkor a szállás biztosítása juttatásnak minősül, ami után jövedelemadót kell fizetni.
Nem kell ifá-t fizetni
A munkások elszállásolása után nem kell megfizetni a helyi idegenforgalmi adót. Ezt törvény szabályozza, nem az egyes települések helyi rendeletei (1990. évi C. tv. 31. §). A törvény szerint nem fizet idegenforgalmi adót a településen székhellyel, telephellyel rendelkező vállalkozó, vagy az ő munkavállalója, ha a településre munkavégzési céllal érkezett. Tehát nem fizetünk idegenforgalmi adót az után, aki a településen működő cégnél dolgozik.
Figyeljünk az építőipari munkásokra!
Az adófizetéssel kapcsolatos szabályozás pár éve megváltozott, erre ügyelnünk kell. A változás főleg az építőipari munkások elszállásolását érinti. Régebben azok is mentesültek az idegenforgalmi adó fizetése alól, akiknek a településen ideiglenes iparűzési adót kellett fizetniük. Tipikusan ebbe a körbe tartoztak a máshonnan érkező, helyben munkát végző építőipari vállalkozások.
Korábban a 30 napnál hosszabb, de 180 napnál rövidebb ideig tartó építőipari kivitelezés idejére a cégnek be kellett jelentkeznie ideiglenes iparűzési adó fizetésére. Ezt a kötelezettséget eltörölték, ma már nincs ideiglenes iparűzési adó. Az építőipari cégeknek csak akkor kell bejelentkezniük és iparűzési adót fizetniük, ha 180 napnál hosszabb ideig végeznek munkát egy településen. Csakhogy ezzel a könnyítéssel eltűnt az idegenforgalmi adó alóli mentességük. Ma tehát egy építőipari munkás után csak akkor nem kell megfizetni a helyi idegenforgalmi adót, ha az illető munkáltatójának van a településen telephelye. Azaz, ha számlázáskor nem helyi címet ad meg, akkor a vendégek után ki kell fizetni az idegenforgalmi adót.
Hasonló helyzetbe kerültek azok a vásározók, utazó kereskedők is, akik korábban néhány napot töltöttek egy településen, s erre az időre egy napi 5 ezer forintos átalánnyal váltották meg az iparűzési adót. Ma már nekik sem kell bejelentkezniük, így nincs mentességük sem: szállásuk után meg kell fizetni a helyi idegenforgalmi adót.
Kell igazolni az adómentességet?
A mentesség igazolásához a törvény nem ír elő kötelező módszert. Az önkormányzati rendeletek azonban változatos igazolási módokat követelnek meg. Akkor tekinthetünk el az idegenforgalmi adó beszedésétől, ha a vendég minden kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy milyen céllal érkezett a településre. Nekünk azonban nincs jogosultságunk például ahhoz, hogy egy munkaszerződés valódiságát elbíráljuk. Ehhez többek között azt is ellenőriznünk kellene, hogy a szerződést a munkáltató erre jogosult képviselője írta-e alá, vagy hogy a szerződésben szereplő cégnek tényleg van telephelye, székhelye a településen. Ez nem a mi feladatunk.
Ezért a legjobb, ha a vendéget egyszerűen nyilatkoztatjuk az utazása céljáról és arról, hogy beletartozik-e valamelyik mentességi körbe. A nyilatkozatot írja alá a vendég két tanú jelenlétében. Így ez teljes bizonyító erejű magánokirattá válik, ami alkalmas a mentesség igazolására.
Sajnos több város önkormányzata is hozott olyan helyi rendeletet, ami ennél szigorúbb igazolást vár el akkor is, ha annak adatvédelmi aggályai vannak. Például csak akkor fogadják el a mentesség igazolását, ha a vendég cégszerűen aláírt munkáltatói igazolást mutat be.
Fontos még, hogy az idegenforgalmi adó alóli mentességnek nem lehet az a feltétele, hogy a szállásadó szerződést kössön a szálláshelyet fizető vállalkozással. Erre a szerződésre a munkásszállás szja-mentességéhez van szükség, az idegenforgalmi adóhoz ez nem kell. A törvény nem ír elő semmilyen szerződési kötelezettséget.
Nagy Csaba
