Az ország legnagyobb foglalkoztatói közé kerülhetne a két legnagyobb ételszállító, ha alkalmazottként foglalkoztatnák futáraikat. De nem így tesznek, így a Wolt és a Netpincér körül ezres nagyságrendben jönnek létre egyéni vállalkozások. Hogyan lássuk mindezt? Remek üzleti modellnek, vagy a szürkezóna szélén táncoló szabálytalan foglalkoztatásnak?
Bár a koronavírus-járvány alatt a kormány jelentősen megkönnyítette a házhoz szállítási szolgáltatások bevezetését, ennek a fő nyertesei nem a kisvendéglők lettek. Hiába nem volt szükség engedélyekre, hiába lehetett akár a pesti taxikat is bevonni az ételszállításba, az nagyon jól látszott, hogy tőke és megfelelő logisztika nélkül nem lehet napok alatt egy profi ételszállító céget felépíteni. Ez a másfél év nem az éttermek sok kicsi ételszállító vállalkozását hívta életre, hanem a néhány nagy futárcéget erősítette meg. Elsősorban a Wolt és a Netpincér tarolta le a piacot. A lezárás idején szinte naponta bővült a velük szerződő éttermek száma. A Netpincér 2500 új futárt állított munkába 2020-ban.
A futárok foglalkoztatásáról augusztus 10-én adott közre egy alapos elemzést a G7 internetes portál. A lap arra a fontos tényre mutatott rá, hogy szinte észrevétlenül nőtt fel mellettünk az ország két igen jelentős foglalkoztatója. Mindkét nagy cég négyezernél is több futárt alkalmaz. Ez nem sokkal kevesebb, mint a MOL vagy az Aldi alkalmazottainak a száma (4600, illetve 4300). A lap szerint így a két cég külön-külön is benne lehetne az ország 25 legnagyobb foglalkoztatójának sorában – ha ezeket az embereket valóban alkalmazottként foglalkoztatnák. Csakhogy nem így van. Ez a nyolcezer ember szinte kivétel nélkül egyéni vállalkozó. És ezzel eddig semmilyen hatóságnak semmi baja nem volt.
Tényleg vállalkozó egy futár?
A helyzet azért furcsa, mert a bújtatott munkaviszony visszaszorítása már vagy másfél évtizede a NAV törekvéseinek a középpontjában áll. Bújtatott munkaviszonynak éppen azt nevezzük, ha valaki vállalkozóként számlát ad, ám alkalmazottként utasítják, alkalmazottként osztják be a munkaidejét, határozzák meg a feladatait. A NAV álláspontja szerint a jogviszonyokat tartalmuk és nem elnevezésük szerint kell megítélni. Ha valakit alkalmazottként utasítanak, alkalmazottként határozzák meg a feladatait, akkor ő alkalmazott akkor is, ha vállalkozói szerződést kötnek vele. Az ilyeneket szereti a NAV színlelt szerződésnek nevezni, és a jogviszonyt rendes munkaviszonnyá minősíteni.
Nagyon valószínű, hogy a futárok zöme kisadózó vállalkozó. A kisadózásról szóló törvény meg is határozza azokat a feltételeket, amik alapján a valódi vállalkozói viszonyt el lehet határolni a munkaviszonytól. A hét feltételből elég a vállalkozónak kettőt bizonyítania, s akkor már kikerülhet a NAV célkeresztjéből. Kérdés, hogy a vállalkozóként dolgozó futárok hogyan tudják teljesíteni ezeket a feltételeket.
A munkaeszköz, a kerékpár vagy a robogó a saját birtokukban van. Az idejüket maguk osztják be, ők mondják meg, hogy mikor akarnak dolgozni. Amikor dolgoznak, valamennyire akkor is válogathatnak a rájuk eső szállítások között. Ezek alapján tehát nem minősíthetők alkalmazottnak. Van valami, amiben viszont egyáltalán nem hasonlítanak a futárok az önálló vállalkozókra: nem ők határozzák meg a szállítási díjakat. Akár az étteremnek számláznak közvetlenül, akár a közvetítőnek, a szállítási díjat a Netpincér és a Wolt határozza meg.
Többször írtunk róla, hogy ettől az évtől, ha a kisadózó egy éven belül 3 milliónál többet számláz egy partnerének, akkor a 3 millió forint fölötti részre az érintett vállalkozásnak 40%-os adót kell fizetnie. A G7 szerint a Netpincér kifizeti ezt az adót, a Wolt pedig inkább azt az üzleti modellt választja, hogy a futár ne nekik, hanem közvetlenül az éttermeknek számlázzon. Így a sok kis számla biztosan nem nő az évi 3 milliós határ fölé. Tény az is, hogy a futárok többsége részmunkaidőben dolgozik, így nem is keresik meg ezt az összeget. Tipikus havi bevételük 200 ezer forint körül mozoghat.
A két nagy cég egyébként külföldi tulajdonban van. A bevételük a jutalékokból áll össze – az éttermek elég magas jutalékot fizetnek azért, hogy a társaság az internetes felületén eladja az ételeket, s megszervezze a kiszállításukat. A modellel meglehetősen jól lehet keresni – a két nagy cég becsült bevétele mintegy 11 milliárd forint. A G7 becslése szerint azzal, hogy a futárokat vállalkozóként foglalkoztatják, mintegy 2,3 milliárd forint adót és járulékot takarítanak meg.
Persze nem ezek a nagy cégek az egyetlenek, akik ezt a modellt alkalmazzák, csak ők a legnagyobbak. A futárt sok kisebb pizzéria is vállalkozóként fizeti, s ugyanígy megspórolja az utána fizetendő közterheket. Csak nem ezres nagyságrendben. A nagyok által is alkalmazott, a bújtatott munkavállaláshoz közel álló üzleti modell azt is mutatja, hogy a mai körülmények között ennél szabályosabban talán nem is tudunk futárokat alkalmazni. A 200-300 forintos vagy akár 500 forint körüli kiszállítási díj erre elég, arra már nem, hogy bejelentett alkalmazottként vehessük fel a futárt.
Hogyan szerződjünk a futárral?
Ha vállalkozóként foglalkoztatjuk a futárt, akkor igyekezzünk vele olyan szerződést kötni, ami a lehető legnagyobb szabadságot biztosítja a számára! Ezzel tudjuk azt biztosítani, hogy a NAV ne tekintse a szerződést bújtatott munkaviszonynak. Írjuk bele, hogy a futár a saját járművét használja – azaz a munkavégzés eszközét nem mi biztosítjuk. Legyen benne, hogy a feladat teljesítése közben a megbízónak nincs közvetlen utasítási joga. Meghatározhatjuk, hogy mit végezzen el, abba viszont nem szólunk bele, hogyan csinálja. Rendelkezzünk arról, hogy a futár hogyan gazdálkodhat az idejével. Ez a legnehezebb – ha ugyanis munkaidő-beosztást készítünk, az egyértelműen munkaszerződésre utal, nem pedig vállalkozói kapcsolatra.
A számok azonban jól mutatják, hogy ez a helyzet egy időzített bomba. A mai állapot nem tartható örökké. Ha a jövőben alkalmazottként be kell jelenteni a futárokat, akkor az vagy az ő számukra jelent a mostaninál sokkal alacsonyabb béreket, vagy a fogyasztók számára jelent majd sokkal magasabb kiszállítási költséget.
Az ételrendelés újításai
A hagyományos ételrendelési rendszerben az éttermek saját futárral dolgoznak. Bejönnek a rendelések, összeállítanak annyit, amennyit talán már gazdaságos egyben kivinni, s a futár elindul a címekre. Így akár másfél órát is kell várni a pizzára, hiszen főleg vidéken a város összes címére rendelt ételt az az egy futár szállítja házhoz. Idő kell, míg az eldugottabb helyekre is odaér. Ha pedig nincs rendelés, akkor a futárnak nincs munkája. Ezért nem is fizetik alkalmazottként, hiszen túl sok lenne az állásidő.
A Netpincér és a Wolt ma más módszert követ. Ezek a cégek nem készítenek ételt, csak az eladásban és a kiszállításban segítik a velük szerződött éttermeket. A futár nem egy étteremnek dolgozik, hanem az összesnek, melyek szerződött partnerei a közvetítőnek. A futár egy internetes alkalmazáson keresztül kapja a címeket. A program optimalizálja a futár útvonalát. A sok közül az a futár kapja a címet, amelyik a legközelebb van az étteremhez. Nincs holtidő, mert ha kivitte a csomagot, akkor a program máris kioszt rá egy másik kiszállítást, egy másik étteremtől.
A futár oldaláról nézve ez függetlenséget és jó lehetőséget jelent, hiszen aki sok időt rászán, az valóban jól tud vele keresni. Hátránya, hogy valójában nem tartozik senkihez. A futárnak még csak „munkahelye“ sincs: ha télen fázik, nincs egy hely, ahová be tud menni melegedni. Nincs egy központi iroda, nem tartozik egyetlen étteremhez sem, hiszen csak megy és felveszi a szállításra váró árut a címeken.
Nagy Csaba
