A sikeres vendéglátók és szállásadók szakmai lapja

Ügyfélszolgálati telefonszámunk: +36/20-42-300-42
E-mail: info@ujmedia.eu vagy üzenhet a weblapról

Keresés
bigstock-travel-tourism-and-vacation-c-305774461.jpg
vendegek.jpg
bigstock-222522103.jpg
bigstock-Asian-Chinese-couple-Man-and-75007780.jpg
bigstock-people-service-and-holidays-c-211953925.jpg
bigstock-Receptionist-and-businesswoman-337148716.jpg
bigstock-Senior-Couple-Is-Hugging-And-W-299502619.jpg
bigstock-Two-Funny-Caucasian-Little-Pre-362179234.jpg

Milyen intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy vendéglátóként túléljük ezeket a hónapokat és esélyünk legyen talpra állni a nyitást követő időben? Nincs megbízható válasz, ám egy szakmai csoport megpróbált néhány hasznos javaslatot összegyűjteni.

Egy jól működő országban a mostanihoz hasonló teljes lezárás az állam és a vállalkozók közötti megállapodás révén képzelhető el. Az állam a járvány elleni védekezés részeként korlátozást vezethet be bármilyen területen, ez érthető. Csakhogy ezzel vállalkozók ezreit fosztja meg a kenyérkereset lehetőségétől. A kieső bevételt kötelessége lenne kompenzálni. Legfeljebb e kárpótlás mértéke lehet egyezkedés tárgya, vagy az ország gazdasági teljesítőképességének a függvénye.

Ehhez képest a magyar kormány lezárat egy egész ágazatot, gazdasági segítségként pedig azt javasolja az érintett vállalkozásoknak, hogy vegyenek fel hitelt a működésükre. Gyakorlatilag az állam a járvány elleni védekezés gazdasági költségeit így teljes egészében a bezárásra ítélt vállalkozásokkal fizetteti ki, miközben az állami hozzájárulás elenyésző.

Valós gazdasági segítségként a bértámogatással és a bérre rakódó közterhek elengedésével számolhatunk. Ennek a támogatásnak az a feltétele, hogy teljes munkaidős állásban maradjon az alkalmazott, akinek a kötelező bezárás miatt munkát sem tudunk biztosítani. A bértámogatás így nem jelent valódi támogatást. A támogatással együtt is több a fizetendő költség, mintha kényszerből elküldenénk néhány hónapra a dolgozókat. Az állam így nem segítséget nyújt, hanem a dolgozó állása védelmében teljesen felesleges költségek kifizetését terheli a vállalkozóra. És akkor még nem beszéltünk a vállalkozás többi költségéről: a rezsiről, az államtól vagy önkormányzattól nem függő, így fel sem függesztett bérleti díjakról, a lassan lejáró szavatosságú, a raktárban megromló italokról és alapanyagokról, a könyvelő díjáról, a pénztárgép működési költségeiről. Összességében arról a rengeteg fizetendő díjról és költségről, amik nyitvatartás nélkül is terhelik a kasszát. És nem beszéltünk még arról sem, hogy miből éljünk meg vállalkozóként addig, amíg az állam eltilt bennünket a foglalkozásunk gyakorlásától.

A legtöbb ország kompenzálja saját vállalkozóit azért a kárért, amit a lezárás okoz. Megtérítik a bevétel egy részét, akár felét, akár 80 százalékát, amit az állam kibír, hogy állampolgáraik ne menjenek tönkre, képesek legyenek fenntartani magukat.

A magyar kormány nem erre törekszik. Minden kötelezettség terhét azokra hárítja, akiknek korlátozza, visszafogja a tevékenységét.

Tudjuk jól, hogy ilyen helyzetben nem sokat érnek a különböző javaslatcsomagok, amiket ilyen-olyan szakmai szervezetek összeállítanak. Nem egyet olvastunk már az elmúlt hónapokban. A szervezetek tagjai leülnek, átgondolják és írásos formába öntik, hogy szerintük az ő szakmájuk képviselőinek mire lenne leginkább szükségük a nehéz hónapok átvészeléséhez. A túléléshez. Komolyan veszik ezt a feladatot, összeírják a javasolt pontokat és eljuttatják a kormánynak a dokumentumot. Aztán itt a vége, többet soha elő nem kerül a javaslatcsomag. A kormány pedig újra a hitelfelvétel lehetőséget dobja a csőd szélén táncoló vállalkozások elé.

Mindez most ezért futott át bennem, mert nemrég találkoztam a Magyar Vendéglátók Ipartestületének javaslataival. Öt vendéglátással foglalkozó, a hazai gasztronómia csúcsát jelentő szervezet képviseletében 11 szakember foglalta össze azokat a javaslatokat, amelyeket e szakemberek megoldásnak tartanak a veszteségek enyhítésére, a jelenlegi helyzet túlélésére és az újraindítás segítésére. Ne legyenek illúzióink: e javaslatok éppen ott végzik majd, mint az összes eddigi. A szakma pedig elégedjen meg a bértámogatással és az „ingyenhitellel“, s várja türelmesen, míg újra kinyithat, vagy meg nem jelenik valaki az ajtó előtt, aki jó áron felvásárolná az üzletét.

A szakmai javaslatokat mégis érdemes közreadnunk, bár úgy véljük, nem fogunk ezekkel a pontokkal a kormány intézkedései között találkozni. Fontos azonban megmutatnunk, hogy a fásult kétségbeesés ellenére is vannak hasznos, értelmes gondolatok, s nem rajtunk múlik, hogy ilyen reménytelen helyzetben kell várni a járványos időszak enyhülését.

A javaslatcsomagot készítő öt szervezet a következő volt: Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség, Magyar Vendéglátók Ipartestülete, Pannon Gasztronómiai Akadémia Egyesület, Stílusos Vidéki Éttermiség. Szerintük a következőkre lenne szükség a vendéglátó szakma túléléséhez.

A javaslatcsomag forrása a Magyar Vendéglátók Ipartestülete Facebook-oldala.

Nagy Csaba