Nemrég jelent meg a Magyar Vendéglátók Ipartestületének éves helyzetjelentése. Sajnos nem azokat a számokat látjuk, amiket szeretnénk. Sok a visszalépés az előző évekhez képest, a vendéglátásban és szálláshely-szolgáltatásban foglalkoztatottak száma például a 10 évvel ezelőtti szintre esett vissza.
A Magyar Vendéglátók Ipartestülete évente készíti statisztikai helyzetjelentését a vendéglátásról, elsősorban annak forgalmi, bevételi adatairól. Júliusban jelent meg a tavalyi adatok összefoglalása.
Vendéglátó egységek száma
Meglepő, hogy csökken a vendéglátó egységek száma. Ez a Covid óta tartó folyamat. 2019 végén még több mint 45 ezer kereskedelmi vendéglátóhelyet regisztráltak az országban, 2023 végén már csak 37 ezer ötszázat. Arra számítottunk, hogy a járvány okozta nagy visszaesés után elindul egy lassú kapaszkodás, de nem így van. A mélypont most van, nem 2021-ben volt, a csökkenés valamennyi kategóriában folyamatos az elmúlt 5 év mindegyikében. Egyedül a munkahelyi, rendezvényi és közétkeztetést végző helyek száma emelkedett 5 év alatt majdnem ezerrel.
A helyek megszűnése koncentrációt is hozott magával. Egy évtizeddel ezelőtt a vendéglátóhelyek 40 százalékát üzemeltették önálló vállalkozók, ma ez 32 százalék körül van. Azaz nőtt azoknak a vállalkozásoknak az aránya, melyek több üzletet is működtetnek.
A forgalom nőtt, de ezt az infláció okozza
A forgalmi adatok szépen mutatnak, hiszen egyértelmű növekedést látunk a csökkenő kínálat ellenére is. 2019-ben, amit az addigi csúcsévnek tarthatunk, a vendéglátóhelyi teljes forgalom 465 milliárd forint volt. Ezt ma már minden év túlszárnyalja, 2023-ban 1921 milliárd lett a teljes összeg. Az áfát is hozzátéve azt mondhatjuk, hogy az emberek 2.326 milliárd forintot költöttek vendéglátásra. Ez 21 százalékkal volt magasabb az előző évi forgalomnál. Csakhogy a vendéglátás inflációját ugyanerre az időszakra évi 24,6%-ra tehetjük. Azaz a forgalom növekedése kisebb volt, mint amennyit az áremelések indokolnak. Így ezek a számok a forgalom csökkenését jelentik.
Nőtt az ételforgalom, ezt is a Covidnak köszönhetjük
Érdekes megoszlást mutat, hogy az összes bevételt milyen fogyasztásból termelték meg a vállalkozások. A Covid előtti időben a forgalom 73-74 százalékát jelentette az ételforgalom. A korlátozó intézkedések miatt ételforgalom aránya érezhetően megnőtt, 2020-21 fordulóján ez jelentette a teljes forgalom 90 százalékát. Ami meglepő, hogy a korábbi arányok nem álltak vissza a normál működés helyreállítása után sem. Az ételforgalom aránya az összes fogyasztáson belül ma 79-80 százalékos. Az alkoholos italoké a 9-10 százalékról 7 és félre esett vissza, s csökkent az alkoholmentes italok és a kávé fogyasztása is.
Foglalkoztatottak száma
Ha öt év alatt 13 százalékkal csökkent a nyitva tartó vendéglátóhelyek és szállások száma, akkor azt jósolhatjuk, hogy az ágazatban dolgozó emberek létszáma is ennek megfelelően csökkent. A különbség 2019 és 2013 között mintegy 12-13 ezer fő. A járvány előtti utolsó évben az ágazatban mintegy 195 ezer embert foglalkoztattak, ma pedig körülbelül 171 ezren vannak. Az adatokban meglepő, hogy a Covid utáni visszakapaszkodás után, 2023-ban következett be egy csökkenés az előző évhez képest. A dolgozók száma 2022 év végén már meghaladta a járvány előtti szintet. Akkor majdnem 188 ezer ember állt alkalmazásban ezen a területen. Egy évvel később már csak 171 ezer az alkalmazottak száma. Ez nem a Covid, sokkal inkább a kiújuló gazdasági válság hatása.
Átlagos bérek
A területen dolgozók átlagos bére alig haladja meg a kötelező minimumokat. Az átlagbér a vendéglátásban tavaly 339 ezer forint volt, ezen belül a fizikai dolgozóké mindössze 311 ezer forint (a szellemi foglalkozásúaké 454 ezer forint volt). A növekedés 17 százalékos volt az egy évvel korábbihoz képest, s ne feledkezzünk meg itt sem a 20 százalék feletti inflációról. A vendéglátásban dolgozók bére még a többi nemzetgazdasági ághoz mérve is rendkívül alacsony: ez a nemzetgazdasági átlagbérnek mindössze 59 százaléka. Ez a második leggyengébben fizető terület (nem csak Magyarországon, ld. keretes írásunkat). A nettó átlagkereset a vendéglátásban 225 ezer forint.
Munkaerőhiány
A KSH a foglalkoztatási adatok között nyilvántartja az üres álláshelyek számát is, ebből következtethetünk a munkaerőhiányra. A kettő persze nem pontosan fedi egymást: ha egy balatoni büfés ki sem nyit a nyáron, mert nem talál munkaerőt, akkor ez a poszt például nem fog szerepelni az üres álláshelyek között.
Tizenöt évvel ezelőtt a maihoz képest még fordított volt a helyzet: érezhető volt a munkanélküliség, a vállalkozók joggal érezhették, hogy többen is sorban állnak egy-egy meghirdetett álláshelyért. Az üres álláshelyek száma az ország valamennyi vállalkozásánál 2009-ben 12 ezer volt (ez nem tartalmazza az állami-önkormányzati munkahelyeket). Ebből mindössze 547 álláshelyet regisztráltak a vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás területén.
Az ezt követő évekre jellemző a munkaerőhiány folyamatos kibontakozása. A vendéglátós üres álláshelyek száma 2015-re megduplázódott, elérte az ezret. Két évvel később már 2 ezer fölött járt. Ez is 2019-ben volt a csúcson, amikor 2.754 üres álláshelyet jelentettek be a vállalkozók a területről. A Covid aztán megfelezte az igényeket, az álláshelyek fele eltűnt. A KSH adatai szerint az álláshelyek száma 2022-ben haladta meg újra a kétezret, hogy aztán 2023-ra megint csökkenést mutasson. 2023-ban az ország egészében majdnem tízezerrel csökkent az üres állások száma az egy évvel korábbihoz képest, ennyivel kisebb a vállalkozások munkaerőigénye. Összesen ma 52 ezer embert keresnek, ebből 2.041 álláshelyet kellene a vendéglátásban betölteni. A munkaerőhiány tehát csökkent, csakhogy sajnos ez nem annak köszönhető, hogy találtak embert a vállalkozók, hanem annak, hogy a bezárt vendéglőkbe már nem keresnek személyzetet.
Külföldre mennek a magyar vendéglátósok?
A G7 portál merész állítással nyitja a turisztikai munkavállalásról szóló cikkét: már minden nyolcadik magyar vendéglátós és takarító Ausztriában dolgozik. Ez azért is meglepő, mert a turizmus Ausztriában is a rosszabbul fizető ágazatok közé tartozik. Éppen azért alkalmaznak annyi külföldit, mert a hazai munkaerő nem szívesen megy el ilyen alacsony fizetésért dolgozni. Az osztrák statisztikák szerint 35 ezer magyar munkavállaló dolgozik ezen a területen, ők adják az összes turisztikai dolgozó majdnem 11 százalékát. Ez megdöbbentően magas szám.
A G7 cikke szerint a turizmusban dolgozó magyarokat Ausztriában nem is fizetik túl jól, jellemzően 1.362 eurós átlagos bért kapnak a munkájukért. Átváltva ez nagyjából 540 ezer forintot jelent. A turisztikai szakmák bérezése majdnem a legalacsonyabb, ennél már csak a mezőgazdasági idénymunka fizet gyengébben. A cikk szerint például az egészségügyben, vagy a szállításban, raktározásban dolgozók számára már 2.200, az építőiparban 2.600 euró az átlagos havi bér a kint élő magyarok körében.
Mindenesetre ez a 35 ezer dolgozó csak a szomszédos Ausztriában dolgozó magyarokat takarja. A KSH szerint csak 2023-ban 16 és félezer magyar vándorolt ki Ausztriába, ez nagyjából a fele az összes külföldre költözőnek. Ha feltételezzük, hogy más országokban is ilyen magas arányban helyezkednek el magyarok a turizmusban, akkor ma már 50-70 ezer emberrel számolhatunk, akik azért hiányoznak erről a területről, mert külföldön vállaltak munkát.
Nagy Csaba
