Olvasói probléma
Olvasói problémaKaptam a vízműtől egy levelet, miszerint tudomásukra jutott, hogy szállásadói tevékenységet végzek az ingatlanunkban. Az írják emiatt kötelesek közületi vízmérőt felszerelni. Nem vagyok vállalkozó, adószámos magánszemélyként végzem a tevékenységet. Eddig hogy-hogy nem kellett? Jogosan kérik?
A kiváltó ok: a rezsicsökkentés
A probléma a rezsicsökkentésnek nevezett szabályozással kezdődött, ami befagyasztotta a közüzemi szolgáltatások árát a lakossági fogyasztók számára. Azóta nem a szolgáltató mondja meg, hogy a termelés költségei alapján mennyibe kerül egy adott településen az ivóvíz, hanem az állam írja elő, hogy mennyit kérhet érte. Ez pedig sokkal alacsonyabb összeg, mint amit ma a valós költségek indokolnának.
A különbözetet pedig valahonnan elő kell teremteni. Ennek egyik eszköze a végtelen spórolás: a szolgáltatók évek óta visszafogják a fejlesztéseket és egyre kevesebb a pénz karbantartásra is. Másrészt mivel a szolgáltatóknak a lakossági ügyfelek komoly ráfizetést jelentenek, megpróbálják a csökkenteni a számuk. Korábban a szolgáltató számára teljesen mindegy volt, hogy egy kisvállalkozás vagy egy család fizeti-e a vízszámlát. Ugyanannyit fizetett mindkettő. Ha viszont a család számára csak veszteséggel lehet szolgáltatni, akkor a társaság meg fogja vizsgálni, hogy tényleg lakosságnak szolgáltat-e az adott címen. Ezért találkozunk olyan próbálkozásokkal, hogy magánszemély nevén lévő közszolgáltatási szerződéseket a szolgáltató megpróbál üzletivé alakítani.
Ki lehet lakossági felhasználó?
Az eljárást arra alapozzák, hogy a víziközmű-törvény szerint lakossági felhasználó az a természetes személy, aki nem jövedelemszerző gazdasági tevékenység keretében, hanem saját háztartása, üdülő vagy hétvégi ház, garázs ellátása érdekében veszi igénybe a szolgáltatást. Ide sorolandó még a társasház és a lakásszövetkezet is.
Aki tehát jövedelemszerző gazdasági tevékenység érdekében fogyasztja a vizet, az nem lakossági fogyasztó. Ezzel nincs is semmi gond: egy fodrászüzlet, étterem vagy autószerelő-műhely ne is kössön lakossági tarifával szerződést. Csakhogy nem mindegy, hogy kit tekintünk vállalkozónak. Ha mondjuk egy 6 fős család egy tagja mellékfoglalkozású vállalkozást indít, például könyvelést végez vagy egy webshopot üzemeltet a laptopjától, akkor a család teljes vízfogyasztását üzleti jellegűnek kellene tekinteni? Nem valószínű.
Van-e törvényi felhatalmazásuk az átminősítésre?
A szolgáltatók megpróbálnak minden olyan fogyasztási helyet üzleti jellegűnek tekinteni, ahová vállalkozása van bejelentve. A cégnyilvántartásból kilistázzák az adatokat, s a vállalkozások címeit összevetik a saját fogyasztói adatbázisukkal. Ha egyezés van – azaz valamelyik szolgáltatási címükre vállalkozás is be van jegyezve –, már megy is ki a felszólító levél. Nem egyeztetnek, nem kérdeznek, egyszerűen közlik, hogy gazdálkodói díjszabást állítottak be, mivel az érintett felhasználási helyen gazdasági tevékenység folyik, illetve az egy működő vállalkozás székhelye.
Fontos! Az adószámos magánszemélyekről nincs nyilvános adatbázis, nem férnek hozzá ahhoz, hogy ki végez ilyen formában szállásadói tevékenységet.
A vízművek logikája ott bicsaklik meg, hogy nincs semmilyen jogszabály, ami erre a lépésre őket felhatalmazná. Valóban, a törvény tartalmazza a lakossági felhasználónak a meghatározását. Arra azonban utalás sincs, hogy azt a szolgáltatási címet, ahol gazdasági tevékenység zajlik, automatikusan üzleti jellegűnek lehet tekinteni.
Ilyen automatikus átminősítésre a közszolgáltatások körében egyetlen példát látunk: ez a kéményseprés. Kéményseprés esetén a törvény egyértelmű: a lakosság számára ingyenes, a vállalkozóknak fizetniük kell az éves ellenőrzésért. Az állami szolgáltató vállalkozásnál el sem végzi a munkát, nekik külön kell megrendelniük az ellenőrzést egy piaci szolgáltatótól. A törvény egyértelműen leírja, hogy az ingatlan már akkor sem minősül lakosságinak, ha oda egy vállalkozás székhelye vagy telephelye be van jelentve. Ez alól a társasházi lakások jelentenek csak kivételt, ott nem vizsgálják ezt a feltételt.
A kéményseprés szabályain kívül azonban más szolgáltatásnál nincs arra jogi felhatalmazás, hogy a szolgáltató az ingatlanba bejegyzett vállalkozás alapján maga döntse el, hogy a használat üzleti jellegű-e vagy sem. Ezt talán ők maguk is érzik, mert átfogó ellenőrzést, átfogó átminősítési kampányt sehol nem indítanak. Időről-időre bepróbálkozik egyik-másik szolgáltató, kiküldik a fenyegető leveleket és igyekeznek minél több vállalkozást átsorolni üzleti felhasználóvá.
Egyelőre nem hallottunk olyan esetről, hogy egy átsorolt vállalkozó, vagy a lakossági körből kiejtett család pert indított volna a szolgáltató lépésével szemben. Nem tudjuk, ilyen esetben a bíróság kinek adna igazat. Éppen ezért nem is tanácsolhatjuk azt senkinek, hogy hagyja figyelmen kívül a figyelmeztetést, ha megkapja valamelyik szolgáltató fenyegető levelét. Úgy gondoljuk, hogy ha a lakcímen működő vállalkozás valóban vízhasználó, akkor jogos a szolgáltató igénye, hogy a céges felhasználó ne lakossági tarifát fizessen. Egy vizet nem használó, a család egy tagját érintő egyéni vállalkozás esetén viszont nem érezzük jogszerűnek ezt a lépést, s annak nyomát sem látjuk, hogy a szolgáltató magatartását miként támasztanák alá a jogszabályok.
Nagy Csaba
