Néhány éve még csak távoli vágyálomnak tűnt, ma viszont egyre közelebbi lehetőség az uniós minimálbér bevezetése. Jó tudni, ez nem azt jelenti, hogy a magyar dolgozónak pontosan akkora bére lesz, mint a luxemburginak. A közös minimálbér hatni fog az életünkre, de nem ennyire közvetlenül.
A minimálbér kérdése hosszú évekig meg sem jelent az uniós politikában. A bérpolitika teljes egészében a tagállamok hatásköre. Azt is megtehetnék, hogy semmilyen minimálbért nem határoznak meg, majd a piac eldönti, hogy a vállalkozók mekkora bért fizetnek dolgozóiknak. Ausztria, Finnország, Olaszország, Svédország, Dánia és Ciprus nem is vezette be a minimálbér intézményét. Igaz, ezekben az országokban sem bízták teljesen a szabadpiacra a döntést: a munkaadók és a munkavállalók közötti kollektív szerződések döntik el, hogy adott munkakörökben mennyit kell fizetni az embereknek.
Óriási különbségek vannak a tagországok között
A gond az, hogy ma hatalmas különbségek vannak a minimálbérekben: Luxemburg adja a legmagasabb kötelező bért, 2257 eurót, Bulgária a legalacsonyabbat, 332-t. Magyarország hátulról a negyedik a 27 tagállam között, a havi 500 eurós minimálbérrel.
Az EU lényege, hogy a határok a dolgozók és a vállalkozók számára is szabadon átjárhatók, így az egyes országok fizetési rendszerei elég hamar keveredni kezdtek. Ez a kiküldetéssel kapcsolatos problémák kapcsán jelent meg. Az egyik államban bejelentik a dolgozót, ott kapja a fizetését, ám valójában egy másik országban végzi a munkáját, ahol hasonló munkakörben az emberek sokkal többet keresnek. Ez komoly bérfeszültséget jelent, hiszen ő alacsonyabb költséggel tudja ugyanazt a munkát elvégezni. Ez a probléma volt a kiindulópontja a kiküldetési szabályok átalakításának, ezért követeli meg minden tagállam a kiküldött dolgozók számára a helyben kötelező minimálbér megfizetését.
Az EU vezetése ugyanakkor arra is törekszik, hogy a munkavállalók az Unió valamennyi országában hozzájuthassanak a munkájukért járó méltányos fizetéshez. Abban viszont igen nagyok az egyes kormányok közötti eltérések, hogy mit tekinthetünk méltányos bérnek. A minimálbér szabályozása sokat elárul arról, hogy az illető kormány mit gondol a szociális kérdésekről, saját polgárairól. A minimálbér végső soron annak a meghatározásáról szól, hogy mi az az életszínvonal, amit a leggyengébben kereső embernek is el kell tudnia érni.
A minimálbér meghatározásában a kormányoknak ma igen nagy a mozgásterük. Magyarország például szinte teljesen kikapcsolta az érdekegyeztetést is, a kötelező legalacsonyabb bérek megállapítása teljes egészében a kormány döntési jogkörébe tartozik. A döntést pedig nem feltétlenül a megélhetés szempontjai mozgatják. Ha a kormány szeretne nagy tömegben olcsó munkaerőt biztosítani a befektető cégeknek, akkor alacsonyan tartja a minimálbért.
Nem a minimálbért határozzák meg, hanem a számítását rögzíttetik
Az uniós minimálbér ezt a folyamatot igyekszik szabályozni, tisztességessé és az egyes államokban hasonlóvá tenni. Tehát arról szó sincs, hogy egységes bért állapítsanak meg az EU országaiban. Ezt az egyes államok gazdasági ereje nem is bírná el, a munkaadók nem tudnák kifizetni. Az uniós minimálbér bevezetése a legkisebb munkabér kiszámításának a módját akarja egységesíteni. Az a cél, hogy egyik országban se a kormány ötletén múljon, hogy mennyi lesz a kötelező bérminimum, hanem ezt egy előre ismert, kiszámítható, tervezhető módszer alapján határozzák meg.
Ráadásul az EU még csak azt sem fogja előírni, hogy a különböző lehetőségek közül az ország melyik módszer mellett döntsön. Az egyik módszer például kiindulhat az árak alakulásából. Összeállítunk minden évben egy úgynevezett fogyasztói kosarat alapvető termékekből és szolgáltatásokból, s ennek az árváltozásait követi valamilyen számítás szerint a minimálbér is. Egy másik módszer a bérek alapján számol, s például az országban mért bruttó átlagbér 50%-át határozzák meg minimálbérként.
Kellenének a szakszervezetek is
A lényeg, egy az egyes tagállamoknak saját törvényt kell majd arról hozniuk, hogy milyen számítási mód alapján határozzák meg a minimálbért, annak emelését. Legalább 2 évente újra kell majd számolni az összegeket. Be kell vonni a különböző partnereket, például a munkavállalók képviseletét ezekbe az eljárásokba, hogy átláthassák, felügyelhessék a bér megállapításának a folyamatát.
A partnerek bevonásának kérdésében például elég sok dolga lesz Magyarországnak. Az egyik lehetséges elvárás például az úgynevezett „kollektív tárgyalási lefedettség“ fogalmára vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a kormánnyal tárgyaló szervezetek, például szakszervezetek a munkavállalók hány százalékát képviselik. Az EU elvárása a 80%-os lefedettség lenne, miközben Magyarországon körülbelül 20% a szakszervezeti tagok aránya. Az érintett államnak ilyen esetben egy cselekvési tervet kell majd kidolgoznia azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogja felemelni ezt az arányt.
Mit várhatunk a változástól?
Az uniós minimálbér-szabályok bevezetése tehát biztosan nem azt fogja jelenteni, hogy a következő évtől az EU mondja meg, hogy mennyit kell a dolgozóknak fizetni. A döntés hatása hosszabb távon lesz majd érezhető. Igazságosabbá válhat a minimálbér meghatározása, az jobban igazodik majd az ország tényleges teherbíró képességéhez és a gazdasági folyamatokhoz. Nem egy ember döntése lesz majd, hogy az országban milliók mennyit fognak keresni, hanem a dolgozókat valóban képviselő szervezetek közreműködésével alakulhatnak ki majd ezek a számok.
Az uniós minimálbérre vonatkozó szabályozás más munkaügyi kérdéseket is érinteni fog. Ilyen például a színlelt foglalkoztatás, a munkavállalók vállalkozásba kényszerítésének a visszaszorítása, az el nem számolt túlórák rendszerének a korlátozása. A színlelt vállalkozások ellen névleg a magyar kormány is igyekszik intézkedéseket hozni, bár a konkrét intézkedések sok tisztességesen működő kisvállalkozót is nehéz helyzetbe hoznak (pl. a kata szigorítása).
Mikor fogják bevezetni?
Az új uniós irányelvet az EU Parlamentjének és Tanácsának is meg kell még szavaznia. Ez még nem történt meg, de az egyetértés megvan, tehát módosítani már nem fognak az elfogadott szövegeken. A jóváhagyásra azonban még várni kell. Az elfogadott irányelvet a tagállamoknak is át kell ültetniük saját jogrendjükbe, így az elfogadástól legalább 2 évet várni kell majd az új szabályok hatályba lépésére. Így 2024-2025 körül várhatjuk az új szabályok bevezetését.
Nagy Csaba
