Tíz éve egy baráti társaság szervezett egy templomnéző biciklis túrát. Ez volt az első “középkori templomok útja”. A program azóta elnyerte a Kiváló Európai Desztinációk díját is, s ma már ez a baráti társaság egyesületként a kerékpáros turizmus egyik zászlóvivője. Deák Attila egyesületi titkárral beszélgettünk a kerékpáros turizmusról, és arról, hogy a szálláshelyek, vendéglátó egységek miként vehetik ki a részüket belőle.
- Bemutatná az Egyesületet?
A Felső-Tisza-vidéken meghatározóak a középkori eredetű templomok, 30-40 található belőlük a környéken. Ezekre alapozva hoztunk létre jó 10 évvel ezelőtt egy tematikus útvonalat, és ennek szervezésére alakult meg később a Középkori Templomok Útja Egyesület. A tagok elsősorban építészek, művészettörténészek, geográfusok, történészek, valamint van, aki műemlékvédelmi néprajzkutató, így nagy tudást sikerült felhalmoznunk.
Az örökségi túrák ötven százalékban kulturális fogyasztási élményt adnak, a másik ötven százalék pedig sportteljesítmény. Látványos művészettörténeti, történelmi, néprajzi értékeket mutatunk be, és a túrákat kerékpárral szoktuk megtenni, így másfajta felfedezést, élményt kapnak a résztvevők.
Kezdetben csak a Felső-Tisza-vidékre, Nyírségre szerveztünk túrákat, de ma már egész Észak-kelet-Magyarországra, úgy, mint a Zemplén, a Bükk, a Cserehát, a Mátra, sőt a felvidéki Gömör környékét se hagyjuk ki a felsorolásból. Említhetem még a történeti Bodrogközt, ami szintén egy közkedvelt helyszín.
- Kiknek szervezik a túrákat?
A túrákra bárki jelentkezhet. Sokszor egész idősek is teljesítik, a legutóbbit például egy 78 éves hölgy Budapestről, aki hajnalban vonatra szállt a biciklijével, hogy részt vegyen a túránkon. Sok családos is érkezik. A Felső-Tisza-vidéken nagyon biztonságos kerékpáros utak vannak, így a gyerekek is részt tudnak venni, hol kerékpáros utánfutóban, hol kisebb bringákkal. De a derékhadat a nagyvárosi értelmiség alkotja. A túrák jellege erőteljesen megszűri a résztvevőket. Főleg azok jönnek, akik érdeklődnek a történelmi, kulturális értékek iránt és akik szeretnek bringázni.
- Mennyire jellemzi a vallási indíttatás a túrákon részt vevőket?
Templomokat mutatunk be, de nem vallási meggyőződésből indulunk útnak, ezek nem zarándokutak. Ennek ellenére a résztvevők között vannak, akik a vallásos lelkületük miatt szeretnek templomokat látogatni. A jövőben szeretnénk a kerékpáros zarándok túráknak is utat nyitni.
- Időben milyen hosszúságúak a túrák?
Idén tizennyolc túrát hirdetünk, abból nyolc háromnapos, tíz egynapos. Alapvetően a többnapos túrákban hiszünk. Ezzel mindig hajthatunk valamilyen turisztikai bevételt a különböző helyi szolgáltatóknak. Túráink Észak-Magyarországon az elmaradott területeket célozzák meg. Ennek a térségnek pedig nagyon fontos a jövedelemtermelés. Érdekes, hogy ezeken a területeken sokkal nagyobb a műemléki koncentráció vagy a természeti értékek jelenléte. Az itt működő szálláshelyeknek, vendéglátó egységeknek, látványosságoknak pedig egy-egy ilyen túra jó bevételt jelent, hiszen általában 25-35 fő vesz rajtuk részt.
Az egynapos túrákra is szükség van, mert nagyon sok az új, magát kipróbálni szerető ember. A belépő túrák azoknak kedveznek, akik 30-40 kilométert tudnak egy nap alatt lekerekezni. Általános tapasztalatunk, hogy aki eljön egy egynaposra, és megtetszik neki, az később a többnapos túrára is visszatér.
- Mi jellemzi a kerékpárosokat?
Azt tudni kell, hogy ők nem azért mennek biciklivel, mert autóval nem mehetnének, hanem azért, mert így sportolnak. Az aktív turizmus elképesztően felpörgött. Miközben sok hagyományos turisztikai válfaj visszaszorult, addig a kerékpározás lett a pandémia nyertese.
A bringások alapvetően egy magasabb jövedelmű csoport tagjai. Sokan érkeznek 1,5 millió forintos e-bike-okkal, de a hagyományos kerékpárosok is inkább fél milliós kategóriába tartozó bicajokkal jönnek. Ők sokat mennek egy évben, általában 10-20 túrára is, és azokon mindig költenek. Nem szabad őket lebecsülni! Sokszor találkozok azzal a véleménnyel, hogy a „kerékpárosnak jó lesz így“. Mivel egész nap hajtják magukat, így nap végére már fáradtak, nem az az igényük, hogy ötcsillagos szállodában wellnesseljenek. Ők a kis befogadóképességű szálláshelyeket keresik, nem a tömegszállásokat. De az elvárás, hogy tiszta, kulturált, kényelmes ágy várja őket, és normális higiéniai körülmények közé érkezzenek meg a nap végén.
Míg autóval csak végigsuhanunk a célig, és otthon telepakoljuk a kocsit étellel-itallal, addig ezt biciklivel nem tehetjük meg. A kerékpáros turista ott ragad két-három napra egy régióban és helyben költ: a helyi éttermekben, kávézókban, kocsmákban.
Az autósok inkább a felkapottabb, hagyományos helyeket keresik, ahol egy idő után már túl sok az ember. A bicajos szeret felfedezni, így megjelennek eldugott helyeken is. Az alacsonyabb forgalmú területeken jobban tudnak bringázni, nem a nagyvárosokban találkozunk velük. Így egy hálás célközönség a falusi vendéglátóhelyeknek, szálláshelyeknek.
- Hol kerékpároznak szívesen?
Vannak a kerékpáros berkekben is nagyon közkedvelt, bejáratott turisztikai célpontok, mint a Balatont vagy a Tisza-tavat megkerülő túrák. Erre bárki elmehet egy baráti társasággal, vagy egymaga is. Mi vezetett túrákat szervezünk. Nálunk nem az a jellemző, hogy harminc ember elindul teljesen saját feje után, hanem egy komplett szervezést nyújtunk túravezetővel. Ők végigkísérik a csoportot előre meghatározott útvonalakon.
A túrázók szeretik azokat a területeket amelyek még kevésbé közismertek. A Felső-Tisza-vidék vagy a Cserehát megfelel ennek az elvárásnak: a kevésbé ismert régióhoz tartoznak, és kerékpárral jól bejárhatók. Az Alföld más térségeihez képest itt a városok, falvak nincsenek messze egymástól, a lakott területek egymáshoz való közelsége fontos a kerékpárosoknak.
Sokan azt gondolják, hogy a kerékpárosok szeretnek a hegyekben bringázni. Mi azt tapasztaljuk, hogy ez nem feltétlenül igaz mindenkire. A hegyi kerékpározás nagy erőkifejtést igényel, a sík területen könnyebben lehet haladni. Az e-bike-ok előretörésével ma már akár 50-60 évesek vagy még idősebbek is nyeregbe pattanhatnak, még akkor is, ha a fizikai erőnlétük már nem olyan, mint a többi túrázóé. Az e-bike eltünteti ezeket a különbségeket.
- Mi jellemzi őket gasztronómiai szempontból?
A hagyományos turista és a kerékpáros között egy pici különbség van. A kerékpárosok keresik a helyi, tradicionálisabb gasztronómiai fogásokat, a helyi specialitásokat. Ők azért mennek az adott területre, hogy annak a helynek a szellemét megismerjék, a látnivalóit magukba szívják. A mozgás jellegéből adódóan napközben rettenetes energiát emésztenek fel, amit a vacsoránál pótolnak. Ebédnél nem céljuk, hogy teleegyék magukat, és ne bírjanak megmozdulni. Így napközben sokan igénylik a könnyű ételeket.
Nem egy ivós társaságról beszélünk. Nem akarnak borospincéből borospincébe, pálinkafőzdéből pálinkafőzdébe menni egész nap. Hiszen napközben nem esik jól tekerés közben inni, arról nem is szólva, hogy balesetveszélyes. Amikor egyszer estére szerveztünk Panyolán programot egy 40 fős csoportnak, akkor harmaduk el sem jött a pálinkakóstolóra. Az alkoholos italok közül inkább fröccsöt vagy sört fogyasztanak.
Ettől még nagyon nyitottak a helyi termékek iránt, és komoly vásárlási szándékkal érkeznek egy-egy túrára. Közkedveltek a lekvárok, mézek, és egyéb kis helyigényű termékek.
- Az Önök által szervezett túrákba van lehetőség bekapcsolódni vendéglátóhelyként, esetleg szálláshelyként?
Mi, szervezők nem feltétlenül szálláshoz, étteremhez ragaszkodnak, hanem útvonalhoz. A kitalált útvonal mentén kell találnunk a túra jellegétől függően 50-80 km-es távokon belül megfelelő szálláshelyet, vendéglátóhelyet. Mi ezen a területen meglehetősen kevés szolgáltatót találunk. Szerintem mindenki várja, hogy a szolgáltatók jelentkezzenek nála – így mi is. És szeretnék két kulisszatitkot is elárulni.
Szerintem az nagyon jó üzenet lehet, amikor egy jó minőségű szolgáltatást kínáló vállalkozás felajánl partneri együttműködést egy túraszervező szervezetnek, hogy a túrát lebonyolító szakszemélyzet számára térítésmentesen vagy kedvezményesen ad szállást vagy egyszeri étkezést.
A másik észrevétel: a kerékpáros turisták sokszor igénylik, hogy akár egy éjszakára is tudjanak szállást foglalni, azonban a szálláshelyek üzemeltetői gyakran nem elég rugalmasak, és elzárkóznak ettől a megoldástól. Így két éjszakát számláznak ki, legtöbbször a frekventáltabb helyeken, amivel hosszútávon elriasztják a kerékpáros turistákat.
Sebestyén Szabolcs
