Ha előveszünk egy szeptember végi turisztikai piaci jelentést, olyan érzésünk lehet, mintha nem is a mostani évről lenne szó. Nyáron a belföldi turizmus rekordokat döntött. A szállásadók is óvatosan bizakodni kezdhettek, hogy ha így folytatódik az ősz, akkor nagyjából az előző évi eredményeiket el tudják majd érni. Ehhez képest a koronavírus negyedik hulláma úgy köszöntött ránk, mintha a csillár zuhant volna a szépen megterített asztal közepére. Ma fogalmunk se lehet arról, hogy mit hozhat a karácsonyi-szilveszteri időszak: lesz-e vendég, és lesznek-e újabb korlátozások?
A HVG még szeptember végén készített interjút a szállodaszövetség elnökével, Baldauf Csabával. Az egész beszélgetést egyfajta bizakodó várakozás hatotta át. A nyár a belföldi turizmusban nagyon jól sikerült. A vidéki szálláshelyek közel jártak a teltházhoz, foglaltságuk meghaladta még a korábban csúcsévnek számító 2019-es adatokat is. A vírusveszélynek köszönhetően nagyon sok család döntött úgy, hogy elhalasztja külföldi nyaralását. A belföldi, sokszor vízparti vakáció korábban egy második, kiegészítő pihenőnek számított az elsődleges külföldi utazás után. Most sokaknál ez lépett előre fő nyaralássá. A korábbinál többször és hosszabb időt töltöttek az emberek a vidéki szálláshelyeken.
Budapesten eközben nem volt ennyire szép a világ. A budapesti turizmus a külföldi vendégekre épül, márpedig ők nem jöttek. Ezt éppen november elején erősítette meg a Magyar Nemzeti Bank felmérése. Az MNB szerint két évvel ezelőtt, 2019-ben 70% körüli volt az átlagos foglaltsági szint a budapesti szállodákban. Idén ez 15% volt az első félévben. Tíz korábbi vendégből 8 nem jött vissza. Ez még akkor is veszteségbe lökte a szállodákat, ha közben jelentősen meg is emelték az áraikat: ma átlagosan 24%-kal kerül többe egy szállodai szoba Budapesten, mint tavaly. A portfolio.hu becslése szerint a szállodák bevétele 69 százalékkal marad el a 2019-es bevételhez képest, miközben jelentősen, messze a hivatalos infláción túl emelkedtek a bérek, az energiaköltségek és minden egyéb költség.
Ősz elején tehát azt láthattuk, hogy volt egy nagyon jó nyár, de az is csak enyhíteni tudta a korábbi hónapok veszteségeit. Ahhoz nem volt elég, hogy nyereségre fordítsa a turisztikai vállalkozásokat.
A kedvező sorozatot a mindenszenteki hosszú hétvége zárta. A Szallas.hu összegzése szerint rekordközeli foglaltságot vártak, mely felülmúlja a 2019-es számokat is. Ehhez az is hozzájárult, hogy ez volt ősszel az egyetlen hosszú hétvége, s a kedvező időjárás is jó hatással volt az utazásokra. A foglalások harmada hotelbe szólt, ötödük apartmanba, szintén közel ötödük vendégházba, 16 százalékuk panzióba és a vendégek 5 százaléka utazott egyéb szállástípusba. Minden harmadik vendég valamelyik wellness-szállodában foglalt helyet – olvashatjuk a szállásportál közleményében. És erre érkezett meg a járvány negyedik hulláma.
Berobbant a negyedik hullám
Ma még nem tudjuk, hogy az elkövetkezendő hónapokban mire számítsunk. November elején azt láttuk, hogy az igazolt fertőzöttek, a kórházban ápoltak és az áldozatok száma is szinte hetente duplázódik. Jelenleg nem lehetünk biztosak abban sem, hogy a lezárást elkerülheti az ország. Bár a kormánytagok eddigi megszólalásai alapján inkább arra következtethetünk, hogy amíg lehet, addig nem élnek ezzel a lehetőséggel. Sokkal inkább az oltás népszerűsítésére vagy éppen kikényszerítésére koncentrálnak. Általánosan kötelezővé tett oltás nem várható, ezt a miniszterelnök november elején jelentette ki. Ebben a kérdésben tehát a legszigorúbb lépés a munkáltatók felhatalmazása az oltás megkövetelésére. Várható azonban az oltatlanok mozgásának a korlátozása, a védettségi igazolványhoz kapcsolódó jogosultságokkal. Ez mindenképpen csökkenti majd a szálláshelyek forgalmát.
De a tényleges korlátozások bevezetésénél talán sokkal nagyobb veszély, hogy az emberek mit hisznek el, mire számítanak. Két szélsőséges eset lehetséges.
Az első lehetőség szerint annyira telítődtek már az emberek a járványról szóló hírekkel, hogy most, az erősödő negyedik hullám alatt nem változtatnak a magatartásukon. Ha nem lesznek általános korlátozások, akkor ez talán nem befolyásolja az utazási kedvet sem. Így óvatosan, megfelelő óvintézkedésekkel ugyan, de készülhetünk a téli szezon foglalásaira.
Sokkal kedvezőtlenebb lehetőség, ha az emberek a negyedik hullám hírei hatására annyira félnek a vírustól, hogy tényleges korlátozások nélkül is inkább otthon maradnak. Lemondják a foglalásokat, elszigetelődnek, kivárnak és nem terveznek utazást karácsony környékére. Ebben az esetben korlátozni sem kell nagyon az emberek mozgását, hiszen megtesszük azt magunk is a hírek hatására. Ennek a lehetősége is éppen annyira valós, mint az előző verziónak. Ma tehát még nem tudjuk, hogy néhány hét múlva milyen esélyekkel fejezhetjük be az évet.
Mi lesz a munkaerővel?
A forgalmi kilátások mellett szót kell ejtenünk a szektort érintő munkaerő-hiányról is. Ez ma a szállodaiparban mindenkit érint, azt is, akinek a működésén jelenleg nem látszik a probléma. A szállodák úgy is emberhiánnyal küzdenek, hogy foglaltságuk jelentősen elmarad a korábbi évektől. A mostani munkaerőhiány mellett többségük képtelen lenne egy teltházas szezont teljesíteni úgy, hogy a vendégek se panaszkodjanak a minőségre.
A szállodaiparnak jelenleg nincsenek tartalékai. Figyeljük csak meg: bárkinek a megszólalását hallgatjuk, olvassuk, mindenki csak a probléma azonosításáig jut el. Nincs ember. És nincsenek ötletek sem, hogy honnan érkezhetne több dolgozó az ágazatba.
Számolnunk kell azzal, hogy a turizmus ma nem számít biztonságos területnek a munkavállalók számára. Az elmúlt két év megmutatta, hogy mennyire sérülékeny ez az iparág, mennyire ki van szolgáltatva nemzetközi mozgásoknak, központi intézkedéseknek. Aki nem elhivatott művelője volt szakmájának, az valószínű, hogy igyekezett más területen munkát vállalni. A gazdaság erősödése miatt ma az ipar is versenytársa a turizmusnak. Egy szakácsnak nagyobb ösztönző kell, hogy pályát módosítson, de egy szobalánynak, mosodai dolgozónak, karbantartónak nem sok kell ahhoz, hogy a szálloda helyett az esetleg a közelben nyíló multinál vállaljon gyári munkát.
Ennek ellensúlyozása nem egyszerű. Új megoldásokat kell találnunk, mert az nem működik, hogy feladjuk az álláshirdetést és majd jönnek a munkát keresők. Például több helyen áll be a tulajdonos is a napi munkavégzésbe. Bevonunk családtagokat, mert nagyobb az elköteleződésük, mint a csak pénzért felvett alkalmazottaké. Próbáljunk meg észszerűsíteni, átgondolni, hogy milyen területeken lehetne egy-egy ember munkáját valamilyen más megoldással helyettesíteni. Lehet-e tevékenységet kiszervezni saját dolgozó felvétele helyett?
Fel kell készülnünk arra, hogy a munkaerő bősége nem fog visszatérni. Nemcsak egy szezont kell kibírni elegendő ember nélkül, hanem tartósan erre kell átalakítani az üzletmenetet.
Nagy Csaba
