Egy kis faluban működő italboltot üzemeltető vállalkozó karácsony előtt a saját bőrén tapasztalta meg, miért is kell korlátozni a jelentős erőfölénnyel rendelkező beszállítók terjeszkedését.
Olvasónk Nyugat-Magyarország egyik kis falujában dolgozik, italboltot üzemeltet. Szerencsére van mellette más vállalkozása is, így a járvány miatti kötelező bezárás heteiben is hozzájut némi bevételhez. Merthogy a kocsma ilyenkor egy fillért nem termel, csak viszi a pénzt. A másik vállalkozásból befolyó pénz tette lehetővé az alkalmazottak megtartását is, ennek köszönhető, hogy a két csaposlány nem került karácsony előtt az utcára.
December elején aztán jött a meglepetés. Az egyedüli beszállítóként szereplő sörgyár küldött egy ügyvédi felszólítást, amiben jelezték, hogy közel félmillió forint nemteljesítési kötbérre tartanak igényt. A köztük lévő szerződés ugyanis előírta az öt év alatt forgalmazandó mennyiséget. Mivel ezt a vállalkozó nem teljesítette, ezért a sörgyár egy meglehetősen komoly összegű kártérítésre, kötbérre jogosult az el nem adott sör mennyisége alapján.
Olvasónkat talán kevésbé ütötte volna meg ez a levél, ha a felszólítás nem éppen akkor érkezik, amikor az üzlete nyitva sem tarthatott a veszélyhelyzeti intézkedések miatt. Hát hogy a csudába itták volna meg a vendégei a szerződött mennyiséget, ha egyszer kormányrendelet írta elő, hogy be sem tehetik a lábukat a sörözőbe?
A sörgyár és a vállalkozó közötti elszámolási vitát nem fogjuk bemutatni, ez nem is célunk. Nem is tehetnénk meg. A sörgyár egyértelművé tette, hogy a kérdést üzleti titokként kezeli, így a részletek nyilvánosságra kerülését jogi lépések követnék. Valójában nincs is jelentősége annak, hogy a vállalkozó az ötéves szerződés alatt végig gyengén teljesített-e, vagy csak az utolsó, járvánnyal nehezített évben. Számunkra az ügy inkább általános tanulságai miatt válik jelentőssé.
2020 nyarán fogadta el a Parlament azokat az új kereskedelmi szabályokat, amelyek megtiltották az erőfölény birtokában kizárólagosságra törekvő szerződéskötést a sör és az üdítőitalok forgalmazására. Akkor sokan úgy vélték, ez is csak egy újabb teher, egy újabb adminisztratív kötelezettség az ő munkájuk megnehezítésére. Most kénytelenek másik forgalmazót is keresni, s a csapoltsör-forgalom legalább 20 százalékát valamilyen kisüzemi sörfőzdéből biztosítani. Akkor nem tudtunk ennyire jó példát mutatni arra, hogy miért is baj, ha valaki kizárólagos szerződést köt üzleti partnerével.
Olvasónkat az elmúlt években kizárólagos szerződés kötötte ehhez a gyárhoz. Más termékeit nem forgalmazhatták. A szerződés előírta számára, hogy mennyit kell értékesítenie. Ezt a kötelezettséget eddig talán nem vette túl komolyan, talán nem is figyelt fel rá. Aláírta, amit az üzletkötő elétett az asztalra, nem olvasta el a sűrűn írt apróbetűs feltételeket. Pedig ott a lényeg, hogy a sörgyár akkor is pénzéhez jut, ha eladjuk a termékét, meg akkor is, ha nem.
A koronavírus-járvány a vendéglátás minden szereplőjét nehéz helyzetbe sodorta. Nemcsak a kisvállalkozók szenvedték meg ezeket a hónapokat, hanem a beszállítóik is, a sört, üdítőt gyártó nagyvállalatok. A Világgazdaság című lap december 23-i cikke szerint a Borsodi Sörgyár például 15 százalékos veszteséget szenvedett, mely fele-fele arányban érinti a belföldi és az exporttermékeiket. Valószínűleg hasonló adatok szerepelnek majd a többi gyártó éves mérlegében is.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a kétszámjegyű veszteség minden vállalkozásnál beindítja a vészjelzőket, és azonnal elindul egy új gazdasági stratégia kidolgozása. Minimalizálni kell a veszteségeket, miközben igyekeznek forintról-forintra emelni a lehetséges bevételeket. Így megy ez a legkisebb vállalkozásoknál és a multicégeknél is. Innen nézve egyáltalán nem furcsa, hogy az év végéhez közeledve megpróbálják behajtani az el nem adott mennyiségek utáni, szerződés szerint járó kötbéreket is. Csak az akció megvalósításának a módja nem csúszik le a torkunkon.
Vajon a társaságnál senki nem gondolt arra, hogy a koronavírus-járvány miatti intézkedések olyan vis maior helyzetet teremtettek, ami indokolhatná a tervektől való jelentős elmaradást? Az év egy részében a vendéglátóhelyek kötelezően zárva tartottak, vagy működésük jelentősen korlátozott volt, így önhibájukon kívül nem tudtak megfelelni a vállalt értékesítési mennyiségnek.
Vajon senki nem gondolt arra, hogy e vis maior helyzet miatt módosíthatnák az öt éve megkötött szerződéseket, haladékot adhatnának, vagy teljesen el is állhatnának a követelésüktől?
Vajon senki nem gondolt arra, hogy a decemberi kötelezően zárva töltött időszak alatt indított kötbérezés, fizetési felszólítás nehéz helyzetbe sodorhatja az érintett vállalkozást? Hiszen olyan időszakban követeltek tőle többszázezer forintot, amikor önhibáján kívül bevétele nincs, költségei viszont vannak.
A kereskedelmi törvény nyári változása megtiltotta az ehhez hasonló kizárólagos szerződések kötését. Sajnos, a lapunkban is olvasható újabb módosítás már fellazította az előírást: ha a szerződés a hely forgalmának kevesebb mint a 80 százalékát érinti, akkor bármilyen erőfölényt érvényesíthet a beszállító a vendéglátóval szemben. Sajnos biztosak vagyunk benne, hogy ennek köszönhetően nem is fognak eltűnni a vállalkozókat a nagy cégeknek teljesen kiszolgáltató, mozgástér nélküli szerződések. Nem tudunk mást tanácsolni, mint azt, hogy legyenek óvatosak, s bármilyen határozottsággal próbálja is az üzletkötő azonnal aláíratni a nagyvállalat kizárólagos szerződését, szánják rá az időt a feltételek alapos átolvasására!
Utóirat
Míg e cikk készült és az érintett sörgyár válaszára vártunk, olvasónk elszámolási vitája tovább folytatódott. Ma még nem tudjuk, mi lesz a végső kimenetele, rákényszerítik-e végül a kötbér kifizetésére. Mindenesetre még az év vége előtt kapott egy érdekes ajánlatot: elengedik a kötbért, ha újra aláír egy fix határidejű kizárólagos szerződést ugyanezzel a gyárral. Egy olyan megállapodást, amit a nyári törvénymódosítás miatt valószínűleg már meg sem köthetne, hacsak nem viszik le a szerződésben szereplő mennyiséget a 80%-os arány alá. Nagyon úgy tűnik, hogy a kötbér követelése csak egy ügyes trükk, amivel rákényszerítik a nekik kiszolgáltatott kisvállalkozót a számára hátrányos szerződés megkötésére.
Nagy Csaba
