Nyitunk egy panziót, felújítjuk az épületet, csinosítjuk a környezetét. Jogos elvárás, hogy minden úgy nézzen ki, ahogyan megálmodtuk. Igen ám, de másokhoz is igazodnunk kell. Ott egy szomszéd, s bizony, állandó bosszankodás forrása lehet, ha a két telek közötti kerítés nem úgy néz ki, nem olyan állapotban van, ahogyan az nekünk megfelelne. Felújítanánk – de ki fizesse ennek a költségeit? Kié a kerítés, és milyen jogaink vannak a használatával kapcsolatban?
Egészen elképesztő történetet osztott meg velünk egy olvasónk. Kis szálláshelyet üzemeltet ő is és a szomszédja is. A szomszéd elnyert egy pályázati támogatást, amiből szépen felújította az épületet. A felújítás kiterjedt a köztük lévő kerítésre is. Igen ám, csakhogy a munka elvégzése után jött a szomszéd, és ki akarta fizettetni az elvégzett munka árát. Olvasónk felháborítónak tartja a magatartását – pályázati pénzből végzi el a munkát, aztán meg tőle is beszedné az árát? Szerinte nagyon nincs ez rendben így.
Egy kerítés gyakori problémaforrás a szomszédok között. Mindkét telekről látható, mindkét kertnek a része, ám az esetek többségében csak egy tulajdonosa van, ő a felelős az építésért és az állagmegőrzésért. És ez akkor is így van, ha a másik félnek más elképzelései lennének ezzel kapcsolatban.
Mit írnak a jogszabályok?
A kerítés tulajdonjogát és a kerítés építésével kapcsolatos kötelességeket törvények szabályozzák, nem csak úgy szabadon építjük őket. Több jogszabály is foglalkozik a kérdéssel:
- az OTÉK, azaz az országos építési szabályzat határozza meg az alapokat (253/1997. kormányrendelet 44. §)
- külön törvény szabályozza az úgynevezett szomszédjogokat, mint például azt, hogy mi a teendő a kerítésen átnyúló fa ágaival és gyümölcsével (2013. évi CLXXIV. tv.)
- és minden településnek megvan a joga ahhoz, hogy saját építési szabályzatában a kerítések építési jellemzőit is meghatározza. Ebben írják elő például a lehetséges magasságot és hasonlókat.
Az OTÉK nem írja elő, hogy kötelező lenne kerítést építeni, de a helyi szabályzat megteheti ezt. Ha a helyi szabály alapján kötelező megépíteni, akkor ahhoz kell tartanunk magunkat, hogy szemből nézve az elülső és a jobb oldali kerítés lesz a miénk, azt kell nekünk megépítenünk. A telek hátsó oldalán lévő kerítésen pedig fele-fele arányban kell a szomszédoknak megosztozniuk. Ha nem osztják meg a költségeket, akkor mindegyik telekhez a jobb saroktól a középvonalig terjedő rész tartozik. Ha viszont már van kerítés, valamelyik fél azt önként megépítette, akkor ezzel a jobb oldalas szabállyal nem kell foglalkoznunk. A kerítés azé, aki megépíti. Attól még nem kerül át a másik fél tulajdonába, hogy hatósági elrendelés esetén neki kellene elkészítenie.
A telkek között lévő kerítéssel legtöbb helyen nem foglalkoznak, az utcai oldalra azonban gyakran kötelezővé teszik. Előírhatják annak maximális magasságát, átlátszóságát is. Gyakori például, hogy a kerítés maximum 1,80 méter magas lehet, s nem lehet teljesen átlátszatlan, azaz kőből, téglából épülő. Néhol a lábazat magasságát is meghatározzák, például maximum 50 centimétert engednek lábazatként lebetonozni.
Oldalt, a telkek közötti kerítés megjelenését kevesebb megkötéssel szabályozzák. Ha igen, akkor itt is a maximális magasságot írják elő, és azt, hogy nem lehet teljesen átlátszatlan a kerítés. Sőt, ha a léc- vagy drótkerítés mellé sűrű sövényt ültetünk, az sem lehet 3 méternél magasabb.
Kerítés csak saját telekre építhető
Az OTÉK előírása, hogy a kerítés csak a saját telken létesíthető. Ha tehát a ránk háruló kötelesség alapján a jobb oldalra kerítést építünk, akkor azt ne a telkeket elválasztó vonalra építsük, hanem teljes egészében a saját területünkre. Ez azért is fontos, mert lehet, hogy mindkét fél meg akarja építeni a maga kerítését ugyanarra a telekhatárra. Előfordulhat például, hogy akinek ez a kötelessége lenne, az beéri egy vékony dróthálóval. Nem akar erősebbet, s nem akar többet erre költeni. A szomszédja viszont máshogy gondolja. Talán kutyát tart, s szükség van az erős, mélyen a földbe ásott kerítésre. Vagy felújította az egész udvart, s ragaszkodik egyfajta egységes megjelenéshez minden oldalon. Teljes joga ilyenkor, hogy a telekhatáron belül megépítse a maga kerítését a szomszéd vékony dróthálója mellé.
Ki fizet?
Olvasónk példája esetében a kerítés sorsa attól is függ, hogy a szomszéd melyik ingatlanhoz tartozó kerítést újította fel a saját költségén. Ha a sajátjáról van szó, annak költségét ő viseli, az ő döntése, hogy költi-e rá a pénzét vagy nem. Nem kérhet erre a szomszédtól hozzájárulást.
Ha azt a kerítést újította fel, amit a szomszéd kötelessége rendben tartani, akkor is sok kérdést kell megválaszolni. Ez a szomszéd kerítése volt? Ha igen, hozzá sem nyúlhatott volna, hiszen nem is az ő telkén van, hanem a szomszédén. Nem tehetjük meg, hogy átalakítunk valamit a szomszéd telkén, aztán pénzt kérünk tőle a módosításokért.
Könnyen lehet, hogy nekünk kell megépíteni egy kerítést, ami a szomszéd kötelessége lett volna, de elmulasztotta. Ilyen esetben is vigyázzunk, hogy bár ez az ő kötelessége lenne, nem építhetjük meg az ő telkén, csak a sajátunkon. Viszont beperelhetjük, a költségek megtérítését kérhetjük tőle, mert olyan dolgot végeztünk el, ami jogszabály alapján az ő kötelessége lett volna.
A jogszabályok önmagukban nem oldják meg a szomszédok közötti vitákat egy elmérgesedő viszonyban. Iránymutatással szolgálhatnak, hogy tudjuk, mit követelhetünk a másiktól, és mi a mi feladatunk. A lényeg az, hogy ha a helyi szabályzat alapján kerítést kell építenünk, akkor az elsőt, a jobb oldalit és a hátsónak a felét kell nekünk elkészíteni. Ha helyi szabályzat erről nem rendelkezik, akkor szabadon dönthetünk a kerítésről, megépíthetjük és el is bonthatjuk azt.
Nagy Csaba
