Magánemberként sem öröm, ha valaki a hátunk mögött kígyót-békát kiabál ránk. De vállalkozások esetében a pletyka nemcsak kellemetlen, hanem anyagi veszteséggel is járhat. Vállalkozóként hogyan akadályozhatjuk meg az alaptalan rossz híreket, a széles körben terjedő rágalmakat?
Egy sértődött alkalmazott szóbeszéddel is rengeteg kárt tud okozni. Egy rosszindulatú pletyka elindításához nem sok kell. Elég sokat sejtetően elmondani baráti körben, hogy „én biztosan nem mennék ebbe az étterembe vacsorázni, dolgoztam ott, láttam, mi van a konyhában…“. Vagy szakmabeliek előtt jellemezni a tulajdonost hogy „ez soha nem fog tisztességesen kifizetni, be se fog jelenteni, aztán majd futhatsz a pénzed után…“.
A hírek egy része megmarad kocsmai pletykának, soha semmi következménye nem lesz. Más kijelentések önálló életre kelnek, terjedni kezdenek és végül konkrét anyagi kárt okozhatnak a vállalkozásnak. Az elpártolt vendégek, a gyűjtőoldalon lerontott mértékadó értékelések jól látható veszteséget okoznak a tulajdonosoknak. Mit tehetünk, hogyan lépjünk fel a rosszindulatú pletyka ellen?
A jó hírnév megsértéséért sérelemdíjat kérhetünk
Jó hírnév megsértése miatt attól követelhetünk kártérítést, aki a nyilvánosság előtt valótlanságot terjeszt a vállalkozásunkról. Ezt megtehetjük akár a bíróságon is. Kérhetjük a rágalmazás megszüntetését, például, hogy távolítsák el az internetről a sérelmezett tartalmakat.
Anyagi következményként sérelemdíjat is követelhetünk. A bíróság előtt ez polgári peres kategória, nem büntetőeljárás. A bíró akkor állapít meg sérelemdíjat, ha bizonyítjuk, hogy a rágalmazás valóban kárt okozott. A sérelemdíj a magyar jogban újdonságnak számít, a 2014-től használatos polgári törvénykönyv teszi lehetővé az alkalmazását. A sérelemdíj nem kártérítés. Az összege nem attól függ, hogy valakit mekkora kár vagy sérelem ért. A sérelemdíjnak egyedül az a feltétele, hogy a károkozás valóban megtörténjen.
A konkrét összeget a bíróság a felek anyagi helyzetétől is függővé teszi, és figyelembe veszi a hasonló perekben született ítéleteket is. Egy jó sérelemdíj arányos a bekövetkezett kárral és az elkövető anyagi helyzetével is. Célja, hogy a kifizetése fájjon annak, akinek állnia kell. Ha egy milliárdosra csak százezer forint sérelemdíj megfizetését róná ki a bíróság, az nem tartaná vissza a hasonló cselekmények elkövetésétől. Sokan merész elképzelésekkel mennek a bíróságra és többmilliós sérelemdíjat követelnek. Ám a bíróságok jellemzően alacsonyabb összegeket állapítanak meg.
Nyerhetünk egy rágalmazási ügyben?
Vegyük például, hogy van egy éttermünk, melyről valaki rágalmakat terjeszt saját ismeretségi körében. Minden szava hazugság. De bármennyire káros is, egyelőre kevés emberhez jutnak el a rágalmak. Ellene nem sokra mennénk a bíróságon, mert amit csinál, az ugyan bosszantó, de nem okoz valódi kárt a vállalkozásnak. Bizonyítani sem tudnánk, mert a vádak csak szóban hangzanak el.
Egy másik ember viszont azt híreszteli, hogy rendszeresen romlott ételt forgalmazunk, felhasználjuk az előző napi maradékokat és ellenőrzés nélküli forrásból származó húst teszünk az asztalra. Ezek súlyos vádak. Ő létrehoz egy honlapot, ahol a vádak folyamatosan olvashatók, évek múlva is bárki láthatja őket. Ez már olyan szintű rágalom, ami anyagi kárt is okozhat. A bizonyíték pedig olvasható az interneten, egy képernyőfotóval egyszerűen dokumentálhatóan. Ezzel már lenne mit keresnünk a bíróságon, hamar kiharcolnánk a sérelemdíjat.
Meddig szabad a véleménynyilvánítás?
A rágalmazást nehéz elkülöníteni a véleménytől. Ami az egyik ember szerint még őszinte vélemény, az a másik fél szerint már súlyos rágalom. A véleményét mindenki szabadon kifejtheti. Mielőtt meghurcolnánk valakit a kijelentései miatt, próbáljuk meg eldönteni, hogy ő most véleményt mondott, vagy rágalmazott minket. Nézzük meg egy példán keresztül! Az első beszámoló egy vélemény, melynek egy mondatába sem tudnánk belekötni. Hiába szolgáltatunk jól, ő ezt érzi, s ezzel nem lehet vitába szállni.
„Én ebben az étteremben még soha nem ettem egy jót. Minden vacsora után éhes maradok. Az ételek szaga sem tetszik, mindig a romlott húsra emlékeztet. És néha úgy érzem, mintha többet fizetnék a kelleténél.“
A második beszámolóban ugyanazt olvassuk, de már nem véleményként, hanem állításként. Ennek minden mondata igazolható vagy cáfolható. Ha cáfolható, akkor jogos elvárás a részünkről, hogy a rágalmazó vendég feleljen is a hazugságokért.
„Én ebben az étteremben még soha nem ettem egy jót. Az adagok kicsik, kevesebbet adnak, mint amit az étlapon jelölnek. A hús legtöbbször romlott. A számlával meg többször becsaptak.“
A vélemény szabad, alkotmány biztosította jogunk, kifejtésének azonban vannak határai. Ezek a határok ott húzódnak, ahol mások jogai elkezdődnek. A vélemény nem sértheti mások becsületét, jó hírnévhez való jogát, egy vállalkozás esetén annak jogos gazdasági érdekeit.
A Polgári törvénykönyv szerint a jó hírnév megsértését jelenti, amikor valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel (2013. évi V. tv. 2:45 §).
Ez a tilalom a vállalkozások közötti sértésekre is alkalmazható. A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény például azt írja, hogy „tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni“ (1996. évi LVII. tv. 3.§).
Nem sérti tehát a szabályokat az, aki leírja, hogy neki nem ízlett az ebéd és számára nem volt elég nagy az adag. Aki azonban tényként írja le, hogy romlott húst adnak az étteremben, az megsérti közlésével a másik fél jogait.
Teendők rágalmazáskor
Mindig gondoljuk át az alábbiakat ha az interneten vagy máshol olyan kijelentéseket találunk, melyek vállalkozásunk számára sértőek:
– Mekkora kört ér el a kijelentés? Eljut-e annyi emberhez, hogy alkalmas legyen a leendő vásárlók befolyásolására?
– A rágalmak terjesztőjének mekkora hatása lehet más emberekre? Egy kocsmai panaszkodásnak egészen más a hatása, mint egy elismert vállalkozó véleményének a helyi kamara összejövetelén.
– A sérelmezett rágalmat véleménynek vagy tényközlésnek kell-e tekintenünk? (Ez az egyik legfontosabb eldöntendő kérdés.)
– Az adott hír vagy vélemény elterjed-e olyan széles körben, hogy valóban rontsa a vállalkozás hírnevét? Az is lehet, hogy csak legyintenek rá az emberek.
– Ha széles körben elterjed a rágalom, származhat-e abból konkrét anyagi veszteségünk (pl. elpártoló vendégek, csökkenő bevétel)? Ha a jó hírnév megsértése nem jár tényleges veszteséggel, nem érdemes bírósághoz fordulnunk.
– Vállaljuk-e ezt a vitát a nyilvánosság előtt is? Ha bírósághoz fordulunk, az nyilvánosságra kerül. Lehet, hogy a sérelmezett kijelentések is több emberhez jutnak majd így el, mintha semmit sem csináltunk volna.
Ha úgy döntünk, hogy lépéseket teszünk a rágalom megfékezésére, akkor kezdjünk el mindent pontosan dokumentálni! Hol jelent meg a sérelmezett közlés? Készítsünk róla hiteles másolatot! Ami az interneten megjelenik, azt könnyű eltüntetni. Készítsünk róla képernyőfotót! Még jobb, ha mindezt közjegyző előtt tesszük, és ő hitelesíti a mentés elkészítésének az idejét. Ha szóbeli közlésekről van szó, vegyünk fel jegyzőkönyvet olyan emberekkel, akik hallották, tanúi voltak. Gyűjtsünk össze minél több anyagot, hogy a bíróság előtt bizonyítani lehessen a jogsértést!
Ezután készítsünk becslést arról, hogy milyen következményei lehetnek a sérelemnek. Hány vendéget veszíthetünk el? Mennyi lehet az anyagi kárunk? Minél konkrétabban gondoljuk ezt végig, annál megalapozottabb követeléssel állhatunk a bíróság elé. A bíróság előtt szükségünk lesz tényekre is. Azzal nem mehetünk oda, hogy X. véleménye rosszul esett, ezért sérelemdíjat kérek tőle. A keresetben mutassuk be mennyi kárunk keletkezett és ezért mekkora kártérítést és sérelemdíjat kérünk.
És ha a dolgozók sértik meg a jó hírnevet?
Egyre gyakrabban merülnek fel dolgozók és munkáltatóik között is ilyen jellegű viták. A munkaügyi törvények korlátozzák a dolgozók véleményszabadságát, nem teszik lehetővé, hogy a munkáltató jogos érdekét sértő kijelentéseket tegyenek. Ez munkaidőn túl is érvényes rájuk. Egyre több olyan eset merül fel azonban, ahol alkalmazottaknak azért mondanak fel vagy indítanak fegyelmi eljárást ellenük, mert munkaidőn túli magatartásukkal megsértették munkáltatójuk jó hírnevét.
A törvény korlátozza a dolgozók jogát a véleményük szabad kifejtéséhez. Nem tehetnek, nem mondhatnak olyat, ami a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági vagy szervezeti érdekét súlyosan sértené vagy veszélyeztetné (2012. évi I. tv. 8. §). Fontos, hogy ne csak a fentiek lényegére figyeljünk, hanem a mondat részleteire is. Nem korlátozhatjuk úgy általában a munkavállalók jogát véleményük kifejtéséhez. Nem büntethetjük meg azért, mert azt mondja ismerőseinek, hogy „ilyen vacak helyen még nem dolgoztam, kevés a pénz, cseszeget a főnök, utálok bejárni“. Ez a véleménye, joga van hozzá. A törvény csak akkor engedi büntetni a dolgozó véleményét, ha az súlyosan sérti, kifejezetten veszélyezteti a munkaadó érdekeit.
Azon persze vitatkozhatunk, hogy mi számít súlyos sérelemnek, pláne veszélyeztetésnek. Erre nincsenek egyértelmű szabályok. Meg kell vizsgálni, hogy a kifogásolt vélemény hány emberhez jut el, milyen hatást kelt, okoz-e konkrét anyagi kárt vagy nem. Ezekre válaszolva eldönthetjük, hogy érdemes-e felmondást fontolgatni vagy bíróság elé citálni a felelőtlen dolgozót.
Nagy Csaba
