Tejföl helyett frissföl, virsli helyett baromfi rudacska. Ezek az ún. imitátum vagy helyettesítő élelmiszerek. Elsőre gondolhatnánk azt, hogy ezekkel becsapják a fogyasztókat, pedig nemcsak a legolcsóbb élelmiszerek tartoznak e körbe, hanem napjaink egészségtudatos termékei is, mint a “szójatej” vagy a “vegán kolbász”. A hatóságok felvilágosító kampányba kezdtek, ami szeptemberben már a közétkeztetést és a vendéglátást célozza meg.
Az imitátum élelmiszereknek már a nevük is rosszul hangzik. Valójában olyan élelmiszerekről van szó, amelyeknél egyes összetevőket mással helyettesítettek. Ezért a többség inkább helyettesítő élelmiszerek kifejezést használja.
Olcsó húsnak híg a leve?
Kétségtelen, hogy bizonyos helyettesítő termékek, mint például a „frissföl” vagy a „baromfi rudacska” olcsóbb a tejfölnél vagy a virslinél, tehát több ember számára elérhető. Probléma akkor van, ha az imitátum élelmiszerek fogyasztói nincsenek tisztában azzal, hogy például a frissföl, nem tejföl, mert nem tejből, hanem növényi helyettesítőkből készül. A baromfi rudacska meg nem virsli, mert vagy kevesebb húst tartalmaz a kelleténél (51%-nál), vagy a megengedettnél (10%-nál) nagyobb százalékban van benne a csontról mechanikusan lefejtett hús. De nem csak arról van szó, hogy egyes alapanyagokat kispórolnak a gyártók, vagy olcsóbbal helyettesítik.
Napjainkban gyorsan terjednek a húsmentes, vegán, „mindenmentes“ termékek. Sok esetben e termékek marketingjét azzal támogatják meg a forgalmazók, hogy az új ízeket valami megszokotthoz hasonlítva adják el a vásárlóknak. Így lesz a zöldséges termékből nevében valami húsfélére emlékeztető pótlék. Sajnos ez egyrészt le is értékeli a vegán termékeket: azt sejteti a vevőkkel, hogy ez a zöldséges gombóc nem egy teljes értékű étel, hanem csak valami fasírtpótló. Egy pótlék, amit akkor eszünk, ha fasírtot szeretnénk fogyasztani, de nem akarunk húst enni.
Minek nevezzelek?
A közelmúltban két ilyen termékmegnevezés is a figyelem középpontjába került. Egy tévéműsorban kerültek előtérbe a vegán sonka megálmodói, akik egy éve vitában állnak a hatóságokkal azzal kapcsolatban, hogy nevezhetik-e egyáltalán sonkának a húst nem tartalmazó terméket.
A másik eset a tejtermékek körül alakult ki. A főszereplő az ország egyik legnagyobb margaringyártója, az Upfield Hungary Kft. (a cég 2018-ban vásárolta meg az Unilever margarin-üzletágát). A RAMA egyik változatát a cég teljes értékű vajalternatívaként hozza forgalomba. Csakhogy a Tej Terméktanács szerint a kizárólag növényi alapanyagokból készülő margarinhoz a gyártó semmiképpen sem használhatja fel a tejszínből készülő termékhez hasonlító, arra egyértelműen utaló nevet.
Nincsennek összhangban a szabályok
A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet kifejezetten tiltja a fogyasztók megtévesztését. Eszerint a termék megjelenése, leírása vagy képi ábrázolása a fogyasztó számára nem sugallhatja egy bizonyos élelmiszer vagy összetevőjének a jelenlétét, ha abban csak a helyettesítője van. Ráadásul a helyettesítők használata esetén erre még legalább a termék megnevezésére használt betűméret 75%-át elérő betűmérettel külön fel is kell hívni a fogyasztók figyelmét. A tej megnevezést tehát tilos lenne nem tejből készült termékre használni (pl. rizstej, mandulatej, szójatej). Amíg azonban az olcsóbb imitátumoknál a reggeli ital megnevezés használatos, addig a drágább helyettesítőknél már nem.
A gyártók szerint egy 2020-as uniós döntés alapján nem lehet megtiltani a növényi ételek húsként való elnevezését. Valójában ez az EU-döntés nem volt egyértelmű. A téma 2020-ban, a közös agrárpolitikáról szóló parlamenti vita során került elő. Két módosító indítványt nyújtottak be a növényi eredetű élelmiszereket készítő vállalatok működésével szemben. Az egyik a húsipari, a másik a tejipari termékek esetén tiltotta volna meg a húsos és tejes elnevezések használatát a növényi alapú termékek esetén. Így tiltott lett volna a vegánkolbász, vegánsteak, szójasteak kifejezés, vagy a tejtermékeknél a növényi joghurt és társai alkalmazása. A szigorítás beterjesztői azzal érveltek, hogy a vásárlók egy része ilyen esetben valóban azt hiszi, hogy hústartalmú terméket vásárol, ami a „vegán“ megkülönböztetés miatt talán egészségesebb a hagyományosan fogyasztott húsféléknél. A tejtermékeknél pedig a már meglévő tiltást szigorították volna tovább úgy, hogy a tejtartalmú ételekhez való hasonlítás sem lenne megengedett, mint például a „joghurt ízű vegán termék“. A szavazás során végül a húsfélékre vonatkozó korlátozást elutasította, a tejtermékekre vonatkozót elfogadta az EU Parlamentje.
Az itthoni szabályozás szigorúbb
Jelenleg a hazai, élelmiszerkönyvi szabályozás szigorúbb az uniós előírásoknál. A Magyar élelmiszerkönyv szerint vannak védett megnevezések. Ezért a tej-, sajt-,tejföl vagy a tejszínhabSZERŰ helyettesítőket nem lehet sajtként, tejfölként vagy tejszínhabként megnevezni.
Egy péceli gyártó túróhoz hasonlító terméke ellen is ezért léptek fel a hatóságok. A termék neve Rögös Krém, mely egyértelműen utal a kifejezetten magyar termékként leírt rögös túróra, miközben előbbi semmilyen tejterméket nem tartalmaz, kizárólag növényi alapú. Ráadásul a rögös túró európai eredetvédelemmel is rendelkezik, mivel a kontinens más országaiban nem ismerik ezt a termékfajtát. Az eredetvédelem azt jelenti, hogy csak akkor szabad rögös túrónak hívni egy terméket, ha az pontosan a leírásban szereplő módon és alapanyagokból készül.
Ezért lett a védett elkészítési módoktól eltérő szeszes ital valami más, s nem pálinka, ha az előírtnál kisebb lett a gyümölcstartalma, vagy akár teljesen szintetikus anyagokból kotyvasztották. Ezért nem találunk ma sütőrumot a boltok polcain – felváltotta a „tengerész ital“ és más, hasonló elnevezésű termékek.
De ugyanez vonatkozik a virslikre, kolbászokra, sonkákra vagy felvágottakra. Például az Élelmiszerkönyv megkülönböztet háromféle sonkát: nyers, hőkezelt és formában vagy bélben hőkezelt változatot. Nyers sonka az lehet, aminek az alapanyaga sertés comb vagy lapocka; marhacomb vagy lapocka; vagy nagyvad hasonló testtájaiból pácolással vagy sózással, vagy pácolással és sózással előállított termékek. Tartósításukat füstöléssel, illetve szárítással végzik. Az Élelmiszerkönyv meghatározza a maximális só- és víztartalmát, alakját, méretét, színét, illatát. Ami a leírástól eltér, azt nem lehet sonkának nevezni. Azt meg főleg nem lehet sonkaként forgalmazni, ami egyáltalán nem is tartalmaz húst, csak növényi alapanyagokat.
A hatóságok tehát az Élelmiszerkönyvre mutatnak, ami megtiltja a leírásoktól eltérő termékek hasonló elnevezését. Hogy a gyártóknak melyik elvárásnak kell megfelelniük, azt egyelőre bírósági eljárások vizsgálják. A vegán sonka ügye már több hatóságot is megjárt, s egymásnak ellentmondó határozat született például a Vas Megyei Kormányhivatalnál és a Budapest Környéki Törvényszéken. A kormányhivatal az élelmiszerkönyv alapján tiltaná, a törvényszék az uniós döntés nyomán engedné a húsjellegű termékekre emlékeztető megnevezéseket.
Gond az ismerethiány
Azt az élelmiszerlánc valamennyi szereplője elismeri, hogy az új imitátum élelmiszereknek van helyük és létjogosultságuk a piacon. Azonban a hatósági felmérések és ellenőrzések azt mutatták, hogy a vásárlók többsége nincs tisztában azzal, hogy nem valódi, hanem helyettesítő élelmiszert vásárol. Mind a gyártók, mind a kereskedők részéről tapasztalható a felületesebb fogyasztók egyfajta megtévesztésre való törekvés is, amelyek például a csomagolási címke vagy a termékek polcon való megjelenésében is tetten érhető.
A rossz hazai gyakorlat felszámolására az Agrárminisztérium és a Nébih, a szakmai szereplők közreműködésével akciótervet dolgozott ki. A cél
- az imitátumok tekintetében a fogyasztói tudatosság növelése és a döntés megkönnyítése,
- a fogyasztók megtévesztésének megakadályozása, a különböző termékcsoportok egyértelműbb, átláthatóbb elkülönítése,
- a minőségi termékek iránti igény növelése, azok elkülönítése az olcsó imitátumoktól.
Ennek érdekében elsőként a gyártók és a kereskedelem számára készítenek útmutatókat, és ezek betartását októberben és novemberben ellenőrizni is fogják. Mindezek mellett a fogyasztók szemléletformálására is jelentős energiát kívánnak fordítani. Az imitátum élelmiszerek felhasználása érinti a közétkeztetőket és a vendéglátás szereplőit is. A hatóságok ezt a szektort is el szeretnék érni szeptemberben a most induló felvilágosító kampányukkal.
Mi a mi feladatunk?
Abban biztosak lehetünk, hogy a húsmentes, vegán ételek fogyasztása az eddiginél is gyorsabb ütemben fog terjedni. Ezeknek a termékeknek ott a helye a boltokban és az étlapokon is, mert valós vásárlói igény mutatkozik velük kapcsolatban. A legjobb, amit tehetünk, ha felvesszük őket a kínálatba, de olyan módon, hogy egyértelműen el lehessen őket különíteni a húsos ételektől. Egy vegán burger ne a húsos hamburgert akarja utánozni – vállaljuk fel, hogy ez egy önálló jogon létező étel, nem csak helyettesítője valami másnak.
Ha pedig valamilyen helyettesítő élelmiszert, például a baromfirudat, sertéspálcikát, vagy netán frissfölt vagy valamilyen gyorspácolt árut használunk valamelyik ételünk alapanyagként, akkor nem írhatunk az étlapra virslit, sonkát, nem készíthetünk belőle tejfölös túrós csuszát, netán tejfölös harcsapaprikást!
————————————————————————————————————————————————————————————————————————————–
Napjaink kényszerhelyettesítője
Az élet furcsa fintora, hogy egy háborús konfliktus napjainkban újra a helyettesítők alkalmazására kényszeríti a gyártókat. Az élelmiszeripar a napraforgóolajat és a búza egy részét Ukrajnából szerezte be. Ez most elérhetetlenné vált, viszont az ezekkel készült élelmiszerekre továbbra is igény van a piacon.
Mivel sok csomagolóanyagot az eredeti összetevőkkel legyártottak már, ezért május 2-tól ideiglenes jelleggel, ha valaki helyettesítőt használ (pl. az étolaj helyett disznózsírt), akkor azt nem kötelező feltüntetni a csomagoláson. Viszont minden esetben biztosítani kell, hogy a boltban, a polc előtt erre felhívják a vásárlók figyelmét, és az ilyen élelmiszert a Nébih honlapján is szerepelteni kell a gyártónak.
Õri András, Nagy Csaba
