Az Alkotmánybíróságon tett panaszt egy vállalkozó a kötelező szálláshely-minősítés rendszerével kapcsolatban. A testület azonban elutasította. Nem a panasz tartalmát vizsgálták, csak azt, hogy van-e joga a vállalkozónak ezzel a kérdéssel a testülethez fordulni.
A vállalkozó maga is szálláshelyet működtet, ám panasza nem közvetlenül a saját minősítésével kapcsolatos. Leginkább azt kifogásolta, hogy miért teszi lehetővé a kormány, hogy a szállásadók számára kötelező minősítés feltételeit egy gazdasági társaság dolgozza ki a saját belátása szerint.
Jogszabály helyett egy kft. határozza meg a feltételeket
A korábbi rendszerben a szálláshelyek minősítési feltételeit jogszabály határozta meg. Az egyes szállástípusokra vonatkozó konkrét feltételeket a minősítésről szóló kormányrendelet mellékletében találhatták meg az érintettek. A helyzet egyértelmű volt, hiszen az állami elvárásokat jogszabály rögzítette.
Ez a rendszer azonban a minősítések mai formájának a bevezetésével megváltozott. A rendelet szövege 2021-től már nem tartalmazza a konkrét elvárásokat. A szálláshelyek besorolásának a feltételeit a Magyar Turisztikai Minőségtanúsító Testület Nonprofit Kft. dolgozza ki, és teszi közzé a saját honlapján. Bármennyire is nonprofit cégről van szó, és állami feladatot lát el, ez akkor is egy magáncég. A minősítési feltételeket így nem a kormány, nem egy minisztérium, hanem egy magáncég vezetése dolgozza ki. Ugyanakkor jogszabály kötelezővé teszi ezt a minősítést, sőt, komoly szankciókat rendel el a minősítést elmulasztó vállalkozásokkal szemben. Nem működhet, aki nem veti alá magát ennek az eljárásnak.
Bizonytalan helyzetet teremt
Ezzel az eljárással a vállalkozó szerint az egyik fő probléma az, hogy a tanúsító szervezet néha önhatalmúan megváltoztatja a minősítés feltételeit, akár visszamenőleg is. Bead egy vállalkozás egy minősítési kérelmet, s mire szemlézik, elbírálják, már megváltoznak az előírások. Márpedig ez bizonytalan jogi helyzetet teremt, hiszen az érintett vállalkozói kör nem tudhatja pontosan, hogy mikor, milyen feltételrendszernek kell megfelelnie. A szabályok bármikor módosíthatók, felkészülési időt nem biztosítanak, a hatályba léptetés időzítése nem átlátható. Jogorvoslati eljárás sincs, a minősítés eredményével szemben nincs hova fordulni. Azaz a vállalkozó indítványa szerint itt a kormány, mint jogalkotó lemondott a saját jogköréről, és egy erre felhatalmazással nem rendelkező szervezetet bízott meg gyakorlatilag jogalkotási feladattal.
Elutasítás furcsa érveléssel
Az Alkotmánybíróság azonban úgy utasította el a vállalkozó panaszát, hogy érdemben meg sem vizsgálta az indítványban leírtakat. A testület csak azt vizsgálta, hogy maga a kérdés megfelel-e azoknak a feltételeknek, hogy milyen esetben fordulhat valaki az Alkotmánybírósághoz. Például a felvetett ügyben személyesen érintettnek kell lennie – ez itt is megvalósult. Azonban akkor is csak olyan esetben fordulhat valaki Alkotmánybírósághoz, ha a konkrét sérelmet alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása okozza a számára. A testület szerint viszont a minősítés alapja nem jogszabály, hiszen a minőségtanúsító testület honlapján közreadott kritériumrendszer nem minősül jogszabálynak. Továbbá arra is hivatkoztak, hogy közvetlen kár nem éri a vállalkozót a minősítéssel kapcsolatban. Nincs olyan jogszabály, ami alapján azonnal megszűnne a vállalkozása, ha nem szerez minősítést. Ilyen esetben ugyanis a jegyző hoz döntést a megszűnésről, a jegyzői döntés pedig már nem a jogszabály által okozott automatikus következmény.
Egyszerűsítsük csak le, egy mi is történt itt: a vállalkozó többek közt azt sérelmezte, hogy a számára kötelező minősítés feltételeit nem jogszabály rögzíti, és ez hátrányos eljárást hoz a vállalkozók számára. Mire az Alkotmánybíróság visszautasította a vizsgálatot, mert a sérelmet okozó feltételeket nem jogszabály rögzíti.
Nagy Csaba
