Az évtized végére az EU-ban meg kell felezni az élelmiszerhulladékok mennyiségét. Jelenleg ugyanis a teljes fogyasztás 10%-a, lakosonként 127 kg a kukában landol. A legnagyobb „szemetelők” a háztartások átlagosan 70 kg/fővel. Nálunk, Magyarországon kevésbé pazarlóak az emberek, mi „csak” fejenként 66 kg élelmiszert dobunk ki. Hogy még jobbak lehessünk, segíthet a Nébih „Maradék nélkül” programja.
A föld lakossága elérte a 8 milliárdot, ráadásul a 7-ről a 8-ra lépéshez csupán 11 évre volt szükség. Igaz, a népességnövekedés irama kissé mérséklődni látszik, de egyáltalán nem mindegy, hogy a megtermelt élelmiszerből mennyi végzi a szemétben. Az Eurostat napokban közzétett felmérése szerint az uniós államokban mintegy 57 millió tonna élelmiszer végzi még mindig a szemétben. Ennek a mennyiségnek a nagyobbik része a háztartásokban keletkezik, átlagosan 70 kg élelmiszert dobunk ki személyenként. A többi, az élelmiszerlánc másik négy területéről származik: az élelmiszeripar lakosonként 23 kg, a mezőgazdaság 14 kg, a vendéglátás-közétkeztetés 12 kg, a kereskedelem pedig 9 kg élelmiszert dob a kukába.
Az uniós irányelv szerint 2030-ra a mostani felére kell csökkenteni a háztartási és a kereskedelmi élelmiszerhulladékok mennyiségét. Némi bizakodásra adhat okot, ha a mostani adatokat a 2012-es felmérés eredményeivel vetjük össze, mert már látható némi csökkenés. Az egy főre eső élelmiszerhulladék ugyanis akkor még 173 kg volt, amiből a háztartásokra 92 kg/fő jutott. A Nébih 2016-ban indult „Maradék nélkül” programjának adatai szerint a magyar háztartások az Unió átlagánál kevesebb élelmiszerhulladékot „termelnek”: 66 kg-ot fejenként. A pazarlást az utóbbi 5 évben mintegy negyedével, 24%-kal sikerült is csökkenteni.
Érdemes keresni a program tájékoztató anyagait. Ezek nemcsak a pazarlást segítenek csökkenteni, de irányt mutatnak az élelmiszeradományozás gyakorlatában is. Ennek kapcsán a Nébih arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogyaszthatósági idővel jelölt, azaz friss, romlékony élelmiszereket a fogyaszthatósági idő lejárta után ne adományozzuk. A tartós termékeken, például konzerven, száraztésztán, csokoládén szereplő minőségmegőrzési idő lejárta azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az élelmiszert ki kell dobni. Ezek fogyasztása még a lejárat után is biztonságos marad. (A bit.ly/NébihLejáratiÚtmutató linken elérhető anyagból megtudhatjuk, hogy meddig).
Épp ezért – részben az élelmiszerpazarlás elleni küzdelem jegyében – az idei évtől EU-s szinten adományozhatóvá váltak a lejárt minőségmegőrzési idejű élelmiszerek. Az ilyen bontatlan, sértetlen csomagolásban, a gyártó ajánlásának megfelelően tárolt, lejárt termékek akár még hetekkel, hónapokkal a lejárati idő után is elfogyaszthatók és táplálók. Ezeket a vendéglátóhelyek “közfogyasztású élelmiszer előállítására” már nem használhatják fel, viszont mint bárki más, eladományozhatják, és ezzel is csökkentik a hulladék mennyiségét. Hűtést igénylő vagy fagyasztott élelmiszert nem ajánlott adományozni, csak akkor, ha minden szakaszban biztosítottak a biztonságos tárolási körülmények. Ha csak ilyen élelmiszert tudunk felajánlani, érdemes egy, a közelünkben élő rászoruló családnak közvetlenül eljuttatni a mihamarabbi elfogyasztás érdekében.
Õri András
Forrás: Nébih
