Egyes országokban már a 4 napos munkahéttel kísérleteznek, 32 órára szorítva le az etalonnak számító 5×8 órás munkaidőt. Nálunk inkább csak a csoportosításra törekednek. Egy étterem dolgozói azzal próbálkoznak, hogy vajon átalakíthatók-e a munkanapjaik 12 órás műszakokra, hogy hosszabb legyen a szabadidő is? Lehet-e rendszeresen 12 óra a napi munkaidő, ha a dolgozók napi 8 órára vannak bejelentve?
A munka törvénykönyve kétféle napi munkaidőt is megkülönböztet: van a napi munkaidő és a beosztás szerinti napi munkaidő. A napi munkaidő az, amit a szerződésbe írunk. A törvény az általános napi munkaidőt 8 órában határozza meg, a heti munkaidő így 40 óra lesz. Ez kerül a szerződésbe. A hatóságok is a heti munkaidőből indulnak ki: például akkor tekintünk valakit főfoglalkozásúnak, ha a heti munkaideje eléri a 36 órát, alatta részmunkaidőről kell beszélnünk.
A beosztás szerinti napi munkaidő az, amit ténylegesen le is dolgozunk. Ezt egyenetlenül is el lehet osztani: a 40 óra úgy is kijöhet, ha egyik nap 10 órát dolgozik valaki, a másik nap meg hatot.
Térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz: lehet-e rendszeresen 12 óra a napi munkaidő úgy, hogy a dolgozók közben napi 8 órára vannak bejelentve?
Munkaidőkeret vagy elszámolási időszak
Láthattuk, hogy eltér egymástól a szerződésben szereplő és az egyes napokon ténylegesen ledolgozandó napi munkaidő. A napi 8, pontosabban a heti 40 óra a szerződésben szereplő munkaidő, amit úgy osztunk el, ahogyan azt a munka jellege megkívánja. Ehhez azonban vagy munkaidőkeretet, vagy elszámolási időszakot kell alkalmaznunk.
A munkaidőkeret lényege, hogy a ledolgozott időt nem naponta számoljuk, hanem egy hosszabb időszakot veszünk alapul. Ez akár 4 hónap is lehet, de nagyon gyakori az 1 hónapra szóló munkaidőkeret is. Meg kell néznünk, hogy a hónapban hány munkanap van, s azt felszorozzuk napi 8 órával. Így például 22 munkanap esetén 176 órát kell a hónapban ledolgozni. Ha munkaidőkeretben számolunk, akkor ez a 176 óra egyenlőtlenül is beosztható, azaz nem kell a napi 8 órákhoz ragaszkodnunk. Így megoldható a napi 12-12 órás műszak is, s akkor csak hetente 3-4 alkalommal kell az illetőnek dolgozni jönnie.
A másik megoldás az elszámolási időszak alkalmazása. Ez hasonlít a munkaidőkerethez, de annál bonyolultabb az elszámolás módja. Ennek az alapja a normál napi és heti munkaidő, azaz 8 és 40 órával kell számolnunk. Azonban lehetőségünk van arra, hogy ha valaki kevesebbet teljesít, akkor azt gyakorlatilag lecsúsztatva, valamikor visszapótolja az elszámolási időszak végéig (nem túl egyszerű a számolása, nem is gyakran alkalmazzák, inkább mindenhol munkaidőkeretet használnak).
Egyenlőtlenül beosztott munkaidőt csak munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén használhatunk. Olyan megoldás tehát nincs, hogy nem akarunk munkaidőkeretet hirdetni, ám a napi 8 órák helyett mégis csak többet vagy kevesebbet dolgoznánk le egy nap. Erre csak egyszerűsített munkavállalás, azaz gyakorlatilag alkalmi munkások felvétele esetén van lehetőség a törvény szerint.
Hogy kell számolni a szabadságot?
Hogyan alakul a szabadság, ha egyenlőtlenül osztjuk be a munkaidőt? A kérdés nagyon is húsbavágó lehet, hiszen egyik nap talán csak 4, a másik nap akár 12 órát is kell majd dolgozni. Mennyi szabadságot jelent, ha nem megy be valaki egy ilyen vagy olyan napon?
A szabadságot a törvény alapvetően napokban határozza meg, eszerint kell a nyilvántartását is vezetni. Általános munkarendben ez egyértelmű, hiszen minden nap egyforma hosszú. Változó munkarend esetén viszont választhatjuk azt a módszert, hogy a szabadságot nem napokban, hanem órákban számoljuk. Ha tehát valaki ezen a héten kétszer is 4-4 órára jött volna a beosztása szerint dolgozni, akkor erre a két napra ő 1 nap szabadság felhasználásával szabaddá tudja tenni magát. Ez fordítva is igaz: ha egy napra 12 órás műszakra lenne beosztva és szabadságra szeretne menni, akkor ehhez másfél napot kell elhasználnia a rendelkezésére álló szabadnapok közül. Ha nincs beosztása, mert például a jövő havi még nem készült el, akkor 8 órás napokkal kell számolnunk.
Nagy Csaba
