Újítás, életben maradás, lehetőségek a rezsidémon árnyékában

Újítás, életben maradás, lehetőségek a rezsidémon árnyékában

Először a koronavírus, a munkaerőhiány, majd a kata-szigorítások, a brutális infláció, végül mindezt megkoronázva egy jó vastag rezsi-csekk. Így állunk jelenleg, s nem látszik a fény az alagút végén. Válaszokat keresünk a sokak fejében cikázó kérdésekre: milyen útra léphetünk, milyen lehetőségeink vannak? Ebben a közös gondolkodásban voltak segítségünkre Semsei Sándor, a Magyar TDM Szövetség elnöke, Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke és a vendéglátásban, idegenforgalomban dolgozó vállalkozók. 

Dupla présben a szektor

– Kétirányú a baj: egyrészt az üzemi költségek elszabadulása okoz gondot, másrészt pedig radikálisan visszaesik a kereslet – vázolja a helyzetet Semsei Sándor, a Magyar TDM Szövetség elnöke.

A szövetség felmérése szerint a vendéglátás és szállásadás területén dolgozó vállalkozások körülbelül felének még nem járt le az energia-szerződése. Ők egyelőre nem is igazán érzékelik, hogy mekkorák lesznek a költségeik. Ebből az is következik, hogy akinek jövő őszig van szerződése, az óriási versenyelőnyben van a többiekkel szemben. A megkérdezettek 10%-ának lesz tízszeres gázköltsége, 2%-uk számlája pedig még ezen horrorszám fölé is ugrik.

– A spórolást az is nehezíti, hogy a szolgáltatók kb. 80%-a egyáltalán nem használ megújuló energiaforrásokat. Ezekre talán várható, hogy nyílnak támogatások, de ha őszinték akarunk lenni, 5 évvel ezelőtt kellett volna támogatásokkal a megújuló energiaforrások használatára ösztönözni a szektor vállalkozásait. Mindenesetre próbáljunk meg energiaügyileg függetlenedni – tanácsolta Semsei. Hatalmas mulasztásnak tartja, hogy a szektor egyáltalán nincs felkészülve a változásokra. Állami feladat lenne az, hogy azonnal támogatási projekteket írjanak ki, de semmi sem történik.

Nincs általános recept

A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének tiszteletbeli elnöke, Flesch Tamás szerint a jelenlegi problémára nincs általános recept. Mindenkinek alaposan át kell gondolnia, hogy az ő tevékenysége, mérete, lehetőségei mentén milyen rövid- és középtávú tervek kivitelezhetőek. – Hosszú távúról szándékosan nem beszélek, mert abban most egyáltalán nem lehet gondolkodni – teszi hozzá. Szerinte a következő 6 hónap várható bevételeiből és kiadásaiból kiindulva azt kell megnézni, hogy bezárjon vagy nyitva maradjon az egység. Ha nem úgy határoztunk, hogy kocogunk a lakatért, akkor pedig azt kell mérlegelni, hogy mi a legkisebb veszteség vagy esetleg minimális nyereség számunkra. 

Flesch várakozásai nem túl szívderítőek: arra számít, hogy a vendéglátók 30-50%-a, a szálláshelyek 20-25%-a fog bezárni.

Nyaralók helyett jöjjenek a vendégmunkások?

Elég, ha a sajtóban elhíresült szombathelyi szállodára gondolunk. 21 év után hozták meg azt a fájdalmas döntést, hogy munkásszállóvá alakulnak. 2+2 éves bérleti szerződést kötöttek egy nagyvállalattal, így kb. 100 fülöp-szigeteki munkavállaló fog az elegáns hotel falai között lakni. Nyilvánvalóan a tulajdonos a későbbi nyitás előtt egy teljeskörű felújítással számol. Egy másik budapesti szálláshely már a koronavírus alatt nagyot lépett: ők például kollégiumként folytatták az életüket – számolt be a turizmusonline.hu portál.

A munkásszállássá alakulás a túlélés egyik eszköze lehet. A nagy számban külföldi munkavállalókat alkalmazó nagyvállalatok ma nem találnak elég kiadó ingatlant. – Mi örülünk, ha le tudunk szerződni egy szálláshellyel, hogy azt a dolgozóinknak adja ki. Egy sajnálatos, kényszerű bezárás nekünk lehetőség és versenyelőny a munkaerőpiacon. Arról nem is beszélve, hogy egyre több külföldi dolgozónk van: egy indiai nem fog elkezdeni albérletet keresgetni Bombay-ből. Az egyik partnerünknek több apartmanja is van, plusz egy kisbusza, ő például hordja is a dolgozóinkat a munkahelyre – mondja egy termelő vállalkozás vezetője.

Nézzük a kisebbek lehetőségeit is, például egy egylakásos vendégház csalódott tulajdonosát! – Október 1-től hirdetem bérbeadásra egy család számára. Miért? Mert nekiültem a kockás lappal és egy számológéppel, és megállapítottam, hogy nem éri meg vendégeket fogadni. Pedig még azt be sem kalkuláltam, hogy az embereknek nem lesz pénzük hosszú hétvégézgetni, tehát  csökken a vendégéjszakák száma. Ha a tavalyi foglalásokkal kalkulálok, akkor ugyanannyi vendégnél veszteséget termelek. Így nem sok, de valamennyi pénzem lesz belőle, és a rezsit sem nekem kell kinyögni. Ha kár van, akkor ott a kaució. Most fél évre kötök szerződést, kivárok, aztán tavasszal majd eldől a házikó sorsa –  foglalta össze terveit.

Mit csináljak egy csárdával?

Az éttermek, büfék, fogadók számára a funkcióváltás még keményebb dió. – Én a vendégteret megpróbálnám máshogy hasznosítani, kiadni. Nem tudom, van-e rá kereslet, még csak most kezdek utánajárni, hogy milyen feltételek vannak – vetette fel egy kis csárda tulajdonosa.

Flesch Tamás szerint ha a funkcióváltás mellett tettük le a voksunkat, akkor középtávon kell gondolkodni. – Én ebben kevésbé hiszek. Ez egy szűk réteg számára lehet megoldás, akik olyan helyen és időben vannak, hogy ezt megtehetik, mert van rá kereslet – foglalta össze.

Áremelés a csillagos égig

– Sajnos az a helyzet, hogy a többség nem tud árat emelni. Akkora az infláció, hogy az a jelenlegi áron is megtizedeli a vendégkört. Az a személyes véleményem, hogy aki nyitva marad, igyekezzen a minőséget megtartani, abból ne engedjen. Tehát ne az legyen a megoldás, hogy leveszi a fűtést vagy feleakkora választékot tart meg az étlapon – vélekedett Flesch. Persze itt is fontos az, hogy milyen a vendégkörünk. A határközeli helyek és Budapest jobban tud a külföldiekre építeni. Itt könnyebb árat emelni, hiszen a gyenge árfolyam miatt a külföldiek pénze többet ér. Főleg a fővárosban, az egyébként is olcsóbb az európai nagyvárosokhoz viszonyítva.

Egy kis fagyizó tulaja úgy véli, hogy ő nem tud tovább árat emelni. – Most tavaszig szüneteltetek, addig elmegyek valami gyárba a környéken. Aztán majd meglátjuk. Hiába vagyok kicsi, de nálam például egy jégkásás géptől úgy pörög a villanyóra, hogy cikázik tőle a szemem. Mennyit kérjek egy gombócért? Tavaly 280 volt, most 380-on zártam, de ha szeptemberben is jobb idő lett volna, akkor 400-at kellett volna kérnem. Szerinted ki veszi meg, amikor egy órányi minimálbérért nem kapsz két gömb fagyit? – tette fel a költői kérdést.

A téli hónapokra bezárjunk vagy rövidítsük a nyitvatartást?

Flesch Tamás a teljes bezárást totális zsákutcának tartja. A rezsink csökkenhet, de cserébe a bevételünk nulla lesz. – Fűteni kell, nem lehet azt megcsinálni, hogy teljesen elzárunk mindent. 8-10 fokra szükség van, különben nagyobb kárunk lesz, mint amit el akartunk kerülni. Ha egy szálláshely a több havi bezárás mellett dönt, akkor a személyzet kapcsán plusz költségekkel kell számolnunk, pl. végkielégítés, felmondási idő. Arról nem beszélve, hogy akkor tavasszal kivel akarunk majd kinyitni? – gondolkodott hangosan Flesch Tamás.

A vendéglátásban talán könnyebben beleférhet, hogy rendben, akkor péntektől vasárnapig vagyunk nyitva. De akkor is ott az alapkérdés, hogy mi lesz a pincérrel, a szakáccsal hétfőtől csütörtökig?

Egy szegedi étterem is rövidíti a nyitvatartást. – Az idei nyarat még úgy tudtuk végignyomni, hogy hétfőtől vasárnapig 11-től 22 óráig voltunk nyitva. Most hétfő-kedd bezárunk, emellett 1-1 órát lecsípünk a nyitás és a zárás időpontjából is. Persze tudjuk, hogy csoda nem fog történni, de valamit lépnünk kell – mondja a vendéglátós.

Miben lehet még gondolkodni?

Egy budapesti vendéglátóhely veszélyes vállalkozásra adja a fejét: ők étlapot bővítenek, emellett egyszerűsítik az ételeiket. Bevezetik a kisebb adagokat, persze ezt úgy, hogy a vendég is tud róla. Próbálnak alkalmazkodni a kereslethez: olcsóbb és egyszerűbb ételekre állnak rá. Sokan tehát úgy gondolkodnak, hogy az étlapot is át kell alakítani: több olyan ételre van szükség, aminek az előállítása kevesebb energiát emészt fel. 

Nem vagyunk egyedül

Semsei Sándor szerint a legtöbben hasonló utat fognak bejárni: szezonálisan bezárnak, ezzel párhuzamosan árat emelnek. Most az első sokk után mindenki gondolkodik. Kegyetlenül hangzik: lesz, aki talál megoldást, sokan viszont nem fognak, rengeteg vesztes lesz. Mindenki próbáljon meg a túlélésre berendezkedni, igyekezzen racionális és kreatív lenni! – Sajnos csak sötét képet lehet festeni, többet, okosabbat, szebbet nem tudok mondani – tette hozzá.

Mindazonáltal fontosnak tartja, hogy az érintettek beszéljenek egymással, fogjanak össze. Az sem ördögtől való, hogy a szektorban dolgozók valamilyen önsegélyező rendszert alakítsanak ki saját maguk számára. Önmagában az, ha beszélünk egymással, segíthet megérteni, hogy ez egy olyan helyzet, ahol nem mi egyedül vagyunk tehetetlenek, nem mi vagyunk hülyék – mondja.

Kis Zsuzsanna

%d bloggers like this: