A környezetvédelem évek óta slágertéma. Az építőanyagtól a palacsintáig mindent könnyebben és drágábban lehet eladni, ha az környezetbarát anyagok felhasználásával készült. Nem csoda, hogy megjelent a „zöldre mosás“, angolul a „greenwashing“, azaz az, hogy egyáltalán nem környezetbarát termékre vagy szolgáltatásra aggatják rá a zöld címkét. Szemfülesnek kell lennünk, hogy elkerüljük ezt a csapdát, s ne csapjuk be mi magunk is a vendégeket egy zöldre mosdatott hagyományos termékkel.
A nyárutó legnagyobb zöldre mosdatási híre a tömegfesztiválok visszaváltható, újrafelhasználható pohara, a „repohár“ körül zajlott. A termék látszólag kiváló megoldást nyújt a tömegrendezvények egyik legnagyobb szennyezőjének, a sok ezernyi eldobált műanyag pohárnak a kiváltására. A gondolat egyszerű és jövőbe mutató: az egyszer használatos poharak helyett a fesztiválokon kizárólag betétdíjas, többször használható és visszaváltható pohárban szolgálják fel az italt. A poharat egyszer kell megvenni, utána a vendég visszaviszi, és kap érte egy zsetont, amit a következő pohárra beválthat. Ténylegesen többször felhasználható pohárról nem lehet szó, a Nébih nem engedi meg, hogy mosogatás nélküli pohárba italt töltsenek. Tehát mindenképpen cserélni kell. De legalább nem kell eldobni. Nincs szemét, nincs környezetszennyezés, töredékére csökkentettük a felhasznált műanyagok mennyiségét, mindenki jól jár. Vagy mégsem, ahogy a nyár vége felé kezdett kiderülni.
Kényelmetlen és drága a repohár
Bármilyen szép az alapkoncepció, a fesztiválvendég nem így működik. Nem figyeli, mennyibe kerül a pohár, vagy ha figyeli is, legfeljebb bosszankodik. De a 300-500 forintos repoharat ugyanúgy egyszer használja és eldobja, mert a színpad előtti bulizáshoz egyáltalán nem illik, hogy közben egy használt poharat szorongasson a kezében. Az meg a kényelemhez nem illik, hogy a sör elfogyasztása után még egyszer beálljunk a sorba és visszaváltsuk a poharakat. Képzeljük el mindezt egy ötvenezres fesztivál sörsátra előtt. De ha vissza is váltja, akkor sem jár túl jól, mert pénz helyett csak egy újra pohárra váltható zsetont nyomnak a kezébe.
A poharat forgalmazó Cup Revolution Kft. így kitalálta azt a visszaváltható terméket, melynek a visszaváltásáért soha nem kell pénzt adnia. Ma a poharakra építve egy részben nyílt rendszert működtetnek. Ehhez egy sor budapesti vendéglátóhely csatlakozott. Ők elfogadják a pohárért cserébe a másik hely által kiállított zsetont is, pénzt viszont egyik sem ad vissza a használt poharakért.
Hamisan csengő környezetvédelmi szlogen
A poharas cég mindezt környezetvédelmi szlogenekkel fejelte meg. Azt hirdették, hogy a visszaváltható és mosható poharak használatával akár 80%-kal csökkenthető a rendezvények és vendéglátóhelyek hulladéktermelése – csakhogy ezeknek az állításoknak az igazolására valószínűleg semmilyen adattal nem rendelkeztek. Jelenleg zajlik a versenyhivatali eljárás, egyelőre tehát nem mondhatjuk ki, hogy a cég jogsértést követett volna el. A pohárrendszer azonban mindenképpen reformálásra szorul, ebben minden érintett egyetért. És felvetődik az a kérdés is: vajon minden cég szabadon aggathat a termékére bármilyen zöld, környezetbarát és egyéb jelzőket következmények nélkül?
Nem minden zöld, amit annak hirdetnek
A Tudatos Vásárlók Egyesülete végzett egy saját kutatást a boltokban a témáról. A tisztítószerek piacát tekintették át a zöldítés szempontjából. Eredményeik szerint a termékek 1,7%-a rendelkezik valamilyen hiteles ökocímkével, tanúsítvánnyal, miközben a szerek 3,2 százalékán szerepel valamilyen környezetbarát jellemzővel kapcsolatos állítás vagy utalás. Az állítások egy része eleve ködös, félrevezető, korrekt módszerekkel nem igazolható. Hasonló eredményeket mutatott nemzetközi téren is egy korábbi vizsgálat. Abban vállalatvezetőket kérdeztek arról, hogy termékeik marketingje során éltek-e a zöldítés eszközével. A vezetők fele elismerte, hogy igen, miközben valójában fogalmuk sem volt arról, hogy a termékek tényleg rendelkeznek-e valamilyen mérhető környezetbarát jellemzővel.
A zöldítésnek számtalan, alig észrevehető módszere van. Többségükről nem mondhatjuk ki, hogy megsértene bármilyen szabályt, ám valahogy mégis érezzük, hogy nem helyes. Egy tisztítószer-családról például korábban rendszeresen azt kommunikálta a gyártó, hogy termékei napenergia felhasználásával készültek. Ez igaz is volt, ám kétséges, hogy a termék környezetbarát lesz-e attól, hogy napelemeket szereltek fel a gyártó csarnok tetejére.
Tény az, hogy a tipikus vásárló mindössze másodperceket szán annak eldöntésére, hogy egy terméket kosárba tegyen-e vagy ne. Ennyi idő alatt kellene eligazodnia a termékek jellemzői között, miközben csak nálunk 20 ország különböző hivatalos ökojelzése található a forgalmazott áruféleségeken.
Miről ismerjük fel a zöldre mázolást?
A Tudatos Vásárlók Egyesülete szerint a zöldre mázolást főleg arról ismerjük fel, ha a leírásban csak általánosságban, sejtetve fogalmazzák meg a termék környezeti előnyeit. De ugyanígy működnek az egyes tulajdonságokat sugalló képek is.
Láttunk már margarint, ami pontosan ugyanolyan műanyag dobozban került forgalomba, mint korábban, csak kapott egy új, zöldes árnyalatú díszítést, meg egy feliratot, hogy nem tartalmaz semmilyen állati eredetű anyagot. A termék ugyanaz, de máris megindulhat a vegán vásárlók meghódítása.
Az ilyen megoldások azért károsak, mert becsapják a vásárlókat. Megveszünk egy terméket, ami zöldnek, környezetbarátnak mondja magát, s azt hisszük, ezzel jó döntést hoztunk. És ez az irány rossz azoknak a vállalkozásoknak is, melyek valóban sokat költenek a környezetbarát termékek fejlesztésére, előállítására. Egy élelmiszeripari vállalkozásnak rengeteg pénzt kell a termék átalakítására költenie, ha valóban meg akarja rá szerezni a zöld címkét. Mindez felesleges, kidobott pénznek tűnhet, ha a versenytárs azzal is népszerűvé válhat, ha egyszerűen átfesti a csomagolást és elhelyez néhány jól hangzó szlogent a hirdetéseiben.
A termékek gyártói felé az elvárás egyszerű: csak akkor használják a „fenntartható“, „környezetbarát“ és hasonló jelzőket, ha azt egy független fél által végzett minősítés igazolni tudja. Ilyen például az uniós címke, az EU Ecolabel, vagy hazai változata, a „Környezetbarát termék“ megjelölés. Mindkét címet pályázat útján lehet elnyerni. A védjegyek garantálják, hogy a jogosultja valóban környezetkímélő módon állította elő a termékét. A védjegy elnyerhető termékekre és szolgáltatásokra is. Élelmiszerre ezt nem adják ki, de például élelmiszerbolt és étterem is pályázhat szolgáltatóként az ökocímkére. (Erről bővebben következő cikkünkben olvashat.)
GVH ajánlás a hamis állítások kiszűrésére
A mesterséges és minden alapot nélkülöző zöldítés olyan szintet ért el, hogy a Gazdasági Versenyhivatal is foglalkozott már a kérdéssel. Még 2020 végén állítottak össze egy ajánlást azzal kapcsolatban, hogy a vállalkozások hogyan kerüljék el a megalapozatlan állításokat, például milyen feltételek mellett használhatják az újrahasznosítható, lebomló, bio, organikus stb. kifejezéseket.
Jó példa az alkalmazható és kerülendő állítások használatára a „mentes“ jelölés. Ezzel a szóval tisztítószerekben ugyanúgy találkozunk, mint élelmiszereken, s használjuk akár az étlapon szereplő ételek jellemzésére is. De mit jelent valójában, hogy a termék valamitől „mentes“? Például mi állítjuk valamiről, hogy cukormentes, GMO-mentes, vagy a termékcímke tartalmazza valamilyen független intézet tanúsítása alapján? Akkor is megtévesztőnek számít az állítás, ha pontosan leírjuk, hogy mi az, ami nincs a termékben, csak éppen ez nem jelent semmi különlegességet, mert a „nem mentes“ termékekben sincs. Például a mosószerekben ma már tilos a foszfátok használata, így valóban megtévesztő, ha egy mosószer foszfátmentesként próbál előnyt szerezni a vásárlók körében.
Sokszor megtévesztő jellegűek a termék komposztálhatóságára, lebomlására vonatkozó állítások. Például néhány éve lett hazánkban is népszerű a kukoricakeményítő felhasználásával készülő, lebomlónak mondott műanyag. Csak általában azt nem hangsúlyozzák az állítások között, hogy a termék valóban lebomlik ugyan, de a háztartásokban ez nem történik meg, csak szakszerű komposztálás során.
A GVH tájékoztatója itt érhető el: bit.ly/gvh-zold
Nagy Csaba
